2019. június 26., szerda

Baksa-Soós János a Paksi Képtárban

Paks azon kevés vidéki helyszinek egyike, ahol értelmezhető kortárs aktivitás zajlik. Sőt, amig el nem küldték az igazgatót, egészen kiváló tárlatok nyiltak sorozatban a régi konzervgyárban. A helyszin adottságai csodálatosak, a tér hatalmas, és igényesen, sok pénzből csinálták meg. Ez persze az erőmű miatt van, de nem bánjuk, mert jól használható.
Baksa-Soós életműve több szempontból is zavarba ejtő. Apró bábui elsőre kinai játékboltra emlékeztetnek, a rajzai gyerekrajzok, festményei zavarba ejtően szinesek, de a kizárólag tiszta szinei itt is iskolás művekre emlékeztetnek. A nagy térben lévő installáción elsőre keresni kell a rendezőelvet. Kicsit később azonban láthatóvá válik a művész magánya, ami a kiállitás cime is utal ("valahol a világűrben elsüllyedt egy űrhajó" -az elsüllyedt szándékosan rosszul irva), és az, hogy ő egy saját világot teremt. Innentől fogva sinen vagyok az értelmezésben, különösen amikor a diáit szemlélem. Ezeken a fotókon a furcsa bábuit térbe helyezi, a megvilágitás is érdekes, és valóban látom, ahogy kialakul egy külön világ, amit a kihelyezett tárgyaktól önmagában nem láttam meg. Ezen a vonalon értelmezve már rögtön más megvilágitásba kerülnek a festményei. Azonban még igy is zavarba ejtő, hogy mind a műtárgyait, mind a festményeit olyan mennyiségben tálalja elénk, ami már sok. Az emeleten pl. szinte végig nagyjából ugyanolyan festményeket látunk. Száz darab biztos egymás mellett látható, ami egyszerűen sok. Hogyhogy képes volt majdnem ugyanúgy megfesteni ennyi képet változatosság nélkül?
Zavarba ejtő ez az életmű, de itt olyan valakiről beszélünk, aki nem kötött kompromisszumokat, azért a művei egy önálló univerzumba visznek, hogy aztán abban az univerzumban mutassanak valamit, amit vagy értünk, vagy nem. Én a magam részéről mintha sejtenék valamit, de ez nem túl sok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése