A zóna - kiállitás Arles-ban

Minden évben akad igen nagy meglepetés Arles-ban, és idén számomra ez az. A téma Párizs külvárosa, amit egyszerűen csak zónának hivnak. Történelmileg úgy alakult, hogy Párizs közigazgatási határánál felhúztak egy falat, és az attól kivül eső részt megpróbálták szabadon hagyni, mert katonailag úgy egyszerűbb védeni. Az más kérdés, hogy Párizst nemigen támadták meg, amikor meg mégis, akkor semmit sem védett ez a szabadon hagyott terület, de nem is ez a lényeg. A városkapun kivül kialakult egy senkiföldje, ahova a szegények, akik már régóta sokan voltak, felhúzták a viskójukat, és idővel kialakult egy második város. Ezek a nyomortelepek nem éppen Párizs nevezetességei közé tartoztak, de hát ma is vannak olyan részek, ahol egy borzalmas, 20 emeletes panelházban élnek többezren a remény legkisebb lángja nélkül.

A kiállitás az 1910-es évekbe repit vissza minket, és pont ezekbe a zónának nevezett nyomornegyedbe. Atget, André Kertész fotózta ezt a senkiföldjét. A kiállitáson azonban nem tőlük láthatunk képeket, hanem ismeretlenektől. Egy padlásról kerültek elő ezek a képek, és a fotós valószinüleg helybeli lehetett, de legalábbis jól ismerte az ottani életet, mert ugyan kinek jutna eszébe pont ezt dokumentálni, amikor ott az Eiffel torony is. Ezek a képek nemrégen kerültek elő, és minőségüket tekintve simán elmennek riportfotónak, ráadásul bár egyszerű kompozicióval készült zömük, azért egyáltalán nem kattintgatós képekről van szó. Nem, ez egy önállóan, szigorú szemmel nézve is kiváló anyag olyan emberekről, akiket abban az időben nem volt divat megörökiteni, olyan nyomorban, hogy az ma már elképzelhetetlen. És hosszú évekig, akár évtizedekig éltek ott emberek vezetékes viz, áram, fűtés, tulajdonképpen minden nélkül. És a gyerekek, mert azok is voltak, sőt a képeken szép számban tűnnek fel,iskola vagy bármilyen gyerekkor nélkül egyenesen a munkába kerültek, ami akkoriban erősen fizikai munkát jelentett. Nem lehet Párizs büszke erre, de mégsem merült feledésbe, mert valaki ott volt és fotózott. Mi pedig most megnézhetjük.