Burtynsky teljesen megérdemelten lett óriási sztár a fotóban: repülőgépről készitett gyönyörű képei nemcsak arról árulkodnak, hogy tehetséges, hanem arról is, hogy nemvolt rest körberepülni a világot néhány jó képért, és talán mindenkinél előbb ráérzett arra, hogy a légifelvételek lesznek a jövő. Mondjuk David Maisel már korábban készitett hasonló képeket, meg nyilván előtte is már, de mégis ő lett a sztár. Középformátumra dolgozik, ami nem olcsó, de garancia a minőségre: nem annyira egyszerű az ő képeit másolni, mert a képek minősége is csodás, másrészt olyan tájakra visz, amiről nem sokan tudják, hogy létezik. És azt is tegyük hozzá, hogy sokakkal ellentétben az ő képein nem lehet látni, hogy repülőről készültek: nincs perspektiva, nincs semmi zavaró belógó tárgy, igy aztán a képeit nézve először nem is tűnik fel, hogy mit látunk.
Új könyve még magasabb szintre emeli a fotóst. Már az előző könyve is csodálatos volt, nagyjából 10 kiló, és elképesztő nyomtatási minőségű képek, ez semmit sem változott. A fotós azonban szociálisan érzékenyebb lett, és most már olyan területeket is megmutat, ahol az ember nyilvánvalóan tönkreteszi a környezetét, bármi áron szétrombolja azt a keveset is, ami megmaradt. Egyre közelebb merészkedik a témájához, immár tényleg premier plánban látunk mindent.
A képek perspektivája is megváltozott. Korábban kinosan ügyelt arra, hogy pont 90 fokot zárjon be a fotózott föld és a fényképező, most először elhagyja ezt a látványt, és kb 45 fokban dönti meg a kamerát. Merész húzás, mert pont az a rálátás veszik el, amiről eddig megismertük a képeit. De várjunk csak. Ezek a 45 fokban döntött képek is ugyanolyan tökéletesek és perspektivanélküliek, mint a korábbiak. Ez hogy lehetséges? A titok talán a képek élességénél van. Korábban megszokhattuk tőle, hogy minden képén minden éles. Ez el is várható tőle. Most azonban szakitott ezzel is. Ezeken a képeken egy jól behatárolható sáv éles, ami meglehetősen keskeny. Talán úgy döntött, ha már nem lehet minden éles, akkor legyen egy kis vonal az csak. De a főtéma mindig éles. Érdekes módon ettől az életlenségtől egy kicsit terepasztal jellege lett a képeknek, vagyis megintcsak el tudta kerülni, hogy légifelvételeknek lássuk a képeit.
Ez egy lenyűgöző és fantasztikus könyv, ha nem lenne majdnem 10 kiló, már a táskámban landolt volna..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése