2019. július 2., kedd

Sissi Farassat a pillanat művésze

Sétálgat az ember gyanútlanul a Photo Bázelen, és egyszercsak, a sok művészieskedő, fekete-fehér tájkép mellett ott van ez:
Rögtön eszembe jut, hogy régebben mennyire sokan nem elégedtek meg a fotóval, mint fotóappirral, és vagy a keretet, vagy magát a képet dekorálták..Amit itt látunk, az fehér fonal, ami behálózza szinte az egész képet. A képen magán egy háttal álló nő van, aki épp kinéz az ablakon.
Tényleg jópofa, de ha tovább nézzük a képet, akkor feltűnik egysmás. A fehér fonal tényleg jópofa, ugyanakkor eléggé homogén, és bár érdekes, azért nem köt le túl sokáig. A nagyobb baj a képpel van. Egyrészt életlen, ami egy dolog, de valójában nagyon unalmas, egynemű felület, a nő rajta egyáltalán nem látható, talán nem is nő, de legalábbis életlen, nem látszik.
Ez a kép a tipikus esete annak, hogy egy elsőre izgalmasnak tűnő kép egy kicsit hosszabb nézegetésre érdektelenné válik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése