2019. augusztus 23., péntek

Afrikai művészet mint filozófia

Ha egy kiállitásnak ez a cime, az már elég jó jel. A brüsszeli Bozaar-ban némileg értetlenül léptem be az első két terembe, a megvilágosodás később jött. Először is: ez egy gyűjtemény bemutatása. Egy nagyon gazdag ember felvásárolt mindent amit látott, maszkokat, fotókat, festményt, ruhát, tényleg mindent, talán csak a homok maradt ki. Ezeket egy roppant igénytelen fehér vázra pakolták fel, ami az épület képtelen architektúrája miatt kellett. Ez ugyanis egy palota, aminek minden centiméterét valamilyen beugró, szobor, diszakármi boritja, és ugyebár itt többezer négyzetméterről beszélünk. A falakra nem került semmi, nem is nagyon lett volna értelme leszedni a selyemtapétákat, vagy oda felrakni bármit. Ehelyett vetitenek, szinte mindenhova, szinte minden teremben. És milyen jól teszik!
A kiállitott maszkok ugyanis nem kötnek le igazán, a kirakott festmények borzalmasak, a fotók pedig..hát, végülis ez egy gyűjtemény, én magamtól biztosan nem vennék ilyet. De mielőtt legyintenénk az egészre, egyszercsak megszólal a zene. Mégpedig nem afféle törzsi marhaság unga-bunga dobal, hanem rendes diszkózene. Diszkóhangerőn. Nem lehet nem figyelni rá. És végülis ez a zene... jó. Ne tudom, mi köze Afrikához, de táncolhatnékom támad. A kivetitőn pedig egy férfi és egy gyerek táncol felváltva, pont ritmusban, jól váltják egymást, na ez a videó vérprofi. Érzem a bugit. És akkor elolvasom, mégis mi ez az egész.
Arról van szó, hogy a táncról a kurátor szerint nem érdemes leülve beszélni, ezért a célja az volt, hogy a látogató is mozogjon. Ezért hangos a zene és ezért mennek klippek. És, akárhogy is szeretném azt mondani, hogy ez marhaság, mégis működik a dolog. Azt nem mondom, hogy diszkózom, de szolidan jobbra-ballra mozgok, és ahogy látom, körülöttem a többiek is. Ez jól is jön, mert a következő teremben egyenesen a közösülést filmesitették meg, és azt nem lenne jó feszengve végignézni. A következő videó minden klisét bemutat az afrikai kultúráról, de mégis viccesen, érezzük ,hogy csak paródia az egész. És közben megy a láb, szolid táncikálásban vagyok, tetszik a zene, és egyre kevésbé értem, minek kellett az a sok kép és maszk: nemhogy háttérnek sem jók, hanem még félre is vinnének, ha tényleg azokat próbálnám figyelni.
Ez egy jó kiállitás a táncról, noha tulajdonképpen még azt sem értem, miért is nevezik kiállitásnak..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése