2019. november 8., péntek

aatoth franyo a Várfok galériában

Ha az előző bejegyzésben emlitett könyvtől el is ment a kedvem a művészettől, most gyorsan visszajön. Aatoth franyo hihetetlen figura, ha valakinek kétségei támadnak, olvassa el az interjút - http://havibaj.com/aaTothFranyo.pdf - és ezzel a kiállitással sem hazudtolta meg magát. Az életöröm és a bármikor kitörő ötletáradattól nem tudok mást mondani, minthogy rendben, nem lehetne ő a szomszédom?
Node ez igy túl személyes, másrészt meg önző, mert nem veszi figyelembe, hogy a beszélgetéseim nagy része Franyóval bizony magánbeszélgetés, és nemigen idézhető-no meg nem is lenne szalonképes..De ez mégiscsak egy kiállitás.
Valójában ez érdekel a legkevésbé. Igen, vannak képek, igen, elemezni is lehet őket, de azért éppen Franyo a bizonyiték arra, hogy a művész személye bizony meghatározóbb, mint a művészete. Mert akármit is fest Franyo, én biztosan nem a képei miatt fogom elismerni. Nem mintha azok rosszak lennének, csak éppen a történet erősebb.
Az természetesen azonnal megállapitható, hogy a festési tudás megvan. Ahogy a harmincféle lapátra harmincféle stilusban odarak 1-1 önmagában is elemezhető képet, az erős szakmaiságról árulkodik. Ugyanakkor rögtön idézőjelbe is teszi magát. Lapátra festés? Most tényleg elemezzem ennek a szintaktikáját?
A leteritett, elsőre Pollock stilusának tűnő képről is mondhatunk bármit, elemezhetjük a pigmenteket, de a kép szakmailag is működik. Nincs annál viccesebb, amikor a Pollock utánzat képről kiderül, hogy egyetlen fröcskölés sincs benne, noha az egész kép látszólag egyetlen óriási gesztus. Most akkor tényleg elemezzem a képet, és állapitsam meg a végén, hogy bocsi, valójában itt idézőjelbe került a művészettörténet, csak nem vettem észre, mert túl komoly voltam? Vagy kezdjem el elemezni a láncfűrész esztétikáját?
A kiállitás nagyon jó. De Franyo-val beszélgetni öt percet, na azt irnám fel receptre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése