2017. június 22., csütörtök

Liget projekt Komáromban?

Most olvasom, hogy a komáromi erődben húznak fel 6 milliárdért csarnokot a Szépművészeti szobormásolatainak. Természetesen a drága Baán László van emögött is, aki úgy látszik megelégelte, hogy semmit sem épithet a Városligetben. Egy pillanatra összegezzük. Ez az a Baán László, aki: 1. bezáratta a Szépművészetit egy olyan felújitás igéretével, ami végül nem készül el (földalatti bővités). 2. Nulla ft-ért kiadta az épületet egy bizonyos Hab.. Árpinak esküvőre. 3. Igen kedvezményes áron kölcsönadott 4 festményt ugyanennek az emberkének (nekem miért nem, haha) 4. A szülei házába itélt meg kertépitési támogatást, amit állitólag visszavont a botrány után. 5. Tanácsadóként foglalkoztatta György Pétert, máig fogalmunk sincs miért.
Akkor tegyünk tisztába pár dolgot: a Szépművészetinek elég sok gipszmásolata van hires és fontos szobrokról. Ez még a múlt századra nyúlik vissza, amikor úgy gondolták, hogy ezek a gipszmásolatok igen értékesek, mivel az eredetit úgysem lehet látni, tanulási célzattal viszont használhatók. Illetve akkoriban nem zavartatták magukat annyira a másolat/eredeti kérdésen. Namost ilyen gipszmásolatai a Louvre-nak is vannak, nem szégyen ez, csak éppen már egy kissé elavult dolog, tehát nem szoktak vele dicsekedni. Egy időben magam is bejáratos voltam a Szépművészeti hátsó, közönségtől elzárt tereibe, és valóban rengeteg ilyen szobor van ott, sok helyet elvesznek és egyrészt csodásak, másrészt kissé zavaróak, hiszen sok helyet foglalnak és lényegében kezelhetetlenek - kiállitani őket csak hosszas magyarázattal lehetne, összetörni nem érdemes, azért ez mégiscsak érték. De azt hiszem a legutolsó dolog, amire gondolnék, az lenne Komárom. Egyrészt ami nem Pest, az messze van és kevesen látogatják, másrészt 6 milliárd forintból lenne éppen más is, amivel kezdeni lehetne valamit. Értem én, hogy majd a haveri cégek fogják épiteni a pavilont...Jó, hát akkor már nem is kell továbbgondolnunk a témát. Csak akkor ez a művészettörténeti rizsa volt felesleges...

2017. június 16., péntek

Pátkai Ervin

1967: A Párizsi Biennálé zsűrijében van. A 70-es évek elején a Sorbonne-on tart előadásokat. 74-ben egy új városrész épitésekor művészeti tanácsadónak kérik fel. Szobrai többek között Clermond-Ferrand-ban, Grenoble-ben, Sénart-ban vannak. Ki ő?
56-ban ment ki mint az iparművészeti főiskola tanulója. Párizsban beirakozott az École des Beaux-Arts-ra, ez újabb indok lehet arra, hogy az 56-os francia hozzáállást egészen másnak tekintsük, mint a háborúsat, amikor a magyarokat előszeretettel bezárták vagy kiutasitották. Az ő szobrát viszont megvásárolták és ki is állitották.
Egy szomorú affér 1970-ből (Cserba Júlis infója): 1970-ben volt egy kiállitás XX. századi magyar művészek külföldön cimmel Párizsban. Ezen nem engedték részt venni, hiszen 56-ban ment ki - mondjuk hires az a történet is, melyen Kassákot sem engedték az amúgy nagy sikerű kiállitására elmenni.
Sajnos 1985-ben tűz ütött ki a műtermében és nem élte túl. Halála utána a műtermében lévő szobrok nagyrészt megsemmisültek. 2006-ban a Képzőművészeti Egyetemen (vagyis gyakorlatilag a szűk szakmának láthatóan, hiszen akkor külsős nagyon nehezen mehetett be) volt kiállitása. Állitólag Békéscsabán, ahol született, könyvet jelentettek meg róla. Ennyit tudni róla.

David Shirgley az Anto Kern galériában

Mégiscsak érdemes Artforum-ot olvasni. Innen értesültem arról, hogy létezik David barátunk. Szándékosan elrajzolt figurái ugyan nem tűntek különösebben érdekesnek, elsőre simán Dan Perjovschi utánzatnak gondoltam, de itt van ez a gitár:
Problem gitárnak hivja, és rendes táblácskája is van, mintha tényleg egy problem márkájú hangszer lenne ez. Igaz, csak egy húrja van de talán épp elég az is. A fényképről vagy távolról még egészen gitárforma az alak, jobban megnézve azért sok helyen direkt elrontotta a formát, mégha nem is annyira extrém mint lehetne. Az ötlet viszont csodálatos: miközben egyesek éveket képesek pereskedni azért, mert egy másik gyártó használja az ő formájukat, miért ne lehetne egy egészen más gitárformát használni? Ilyen értelemben mehetett volna tovább is a művész, de igy is jár a pont.

2017. június 11., vasárnap

Mélyi József az És-ben

Még akinek teljesen elege van az itthoni valóságból, annak is érdemes elolvasnia Mélyi József cikkét. Egy olyan szempontot hoz be, ami már régóta ott volt a levegőben, mégse mondta ki senki (amennyire én tudom). Mert ugye kezdjük csak el sorolni: bezárták a Szépművészetit, hogy miért , senki sem tudja, hiszen a felújitás a Román Csarnokot érinti, ami eddig is le volt választva az épülettől..A Műcsarnokba már nem érdemes menni, nincs ott semmi. A Ludwignak is régen volt már a fénykora, szinleg működik, de nem sok köszönet van benne... A Modem Debrecenben bezárt, most újra kinyitott, de már kiherélt programmal.. Gulyás Gábor Szentendrén pedig képtelen elszakadni FeLugossy-tól..Tavaly is összehozott neki egy kiállitást, most megint ő van Buktával és Szirtessel.. Nem azért, de ez már csak levezetés, ami azért is bosszantó, mert Szentendrén iszonyú sok kortárs művész van, és ők Gulyásnak hála teljesen kiszorultak már mindenből..Nem maradt semmi és ez azt is jelenti, hogy majd utólag, talán, fogunk rácsodálkozni arra, hogy milyen művészeti élet volt itt, ha egyáltalán, mert az általam ismert festők restaurálnak, teremőrködnek, esetleg galériában aszisztenskednek.
Ebben az idióta helyzetben Mélyi az, aki kimondja, hogy a korábban értelmes, ellenzéki és gondolatokkal teli festők is megváltoznak, elkurvulnak, hiszen pl. Bukta ma már arról hires, hogy nagy bátran kilépett az mma-ból, majd egy év múlva visszasomforgott. Jó az a havi apanázs, különösen hogy semmit sem kell alkotni érte, pont olyan mint egy 5000 ft-os lakás a várban: elfogadtad, korrumpálódtál, hát akkor húzd be a farkad és tapsolj a vezérnek.
Mélyi György Péter pálfordulását hozza fel példának, pedig minden jóérzésű ember látta, hogy az az ember, akinek korábban szájtátva hallgattuk okos és mély szövegeit, az utóbbi időben már csak a zsidó emlékhelyekkel foglalkozott... Miért csodálkozunk, hogy széttette a lábát Baánnak? Tanácsadó lett, mintha szüksége lenne Baánnak bármiféle tanácsra. És az, hogy a Narancsban jelentette be, hogy lemond, mit se változtat azon, hogy addig már szépen eltette a lóvét..Hát mit csodálkozunk, amikor Baán a saját apjának a házának itél meg x milliót kertépitésre?
Mélyi azt irja, immár emigráns lett a saját hazájában. Ez találó. Azok az emberek, akik a normális művészeti életbe vetett hitük miatt lettek művészek, kegyetlenül csalódtak. Ők azok, akik most élelmiszerboltban eladók, szinházban jegytépkedők vagy épp raktárosok. Sosem fog elkészülni az életművük. Nagy Kriszta közben festhet Orbánról portrékat, az mma majd dijazza őket. A kör bezárult. Nincs miről beszélni.

2017. június 10., szombat

Könyvajánló: Verebics Ági katalógusa

A Verebics lányokról elfogultság és érintettség miatt nem szoktam irni, de ez most abszolút értékben is megérdemli. Áginak ugyanis kijött a katalógusa az elmúlt év munkáiról.
Ez aztán a katalógus. Mindenki tudja, hogy imádom a művészkönyveket, és ez a könyv vastag, a képek jó minőségűek, a könyv mérete is pont megfelelő. Tényleg szuper.
Hanem a képek.. Ott már van egy kis gond. Ezek a képek ugyanis rettentő távol állnak a női művészekre ráközhelyesitett képektől. Ne kerülgessük: ezek a képek felkavarók. A nyugalom megzavarására nemhogy alkalmasak, hanem az is a céljuk.
Dehát miért kéne habos-babos barbie babákat festeni? Az élet kegyetlen és ezt itt látjuk is. Az első sorból... Egyfelől van egy zsigeri horror a képekben, és ez elsőre ijesztő. Másrészt viszont végre valami más, és valódi állásfoglalás. Sosem felejtem el azt a nemzeti harcost a Godot galériában, aki magyar betyár néven futott és tényleg ijesztő volt. Egy kép, amitől valóban meg lehet ijedni, na ez már valami. Vagy most legutóbb, az Apában a kétméteres tyúkok, akik gonosz tekintetükkel mintha épp áldozatukra lesnének..
És rögtön tegyük azt is hozzá, hogy itt végtelenül precizen kivitelezett képekről van szó. Ági munkabirása lenyűgöző, és egészen közelről nézve a képeket világossá válik, hogy a képeknek az utolsó apró részlete is csodásan kidolgozott.
Nem fényezem tovább, hisz biztosan lesznek akiknek nem tetszik a munkássága. De nem ismerni őt ez után a könyv után egy kicsit ciki lesz.

2017. június 6., kedd

Könyvajánló: Oláh Dóri: Rakétaiskola darált húsból

Ó, végre valami friss! Rettentően hiányoznak a jó művészkönyvek a polcokról, de ami elsődlegesen hiányzik, hogy készitsenek az emberek művészkönyveket. Ha valaki fest vagy rajzol, az pontosan tudja, hogy egy sorozat összerakása sokkal több, mint egyes képek egymás mögé rakása, és ugyanigy egy könyv sokkal több, mint előszó meg némi illusztráció. Ott van mondjuk Oravecz Gergő Blosszája: egy képregény, ami a szerzőről szól és sokkal többet árul el róla, mint bármilyen életrajz. Az egyes képek sorrendje, a szövegek ritmusa, a történet, hogy eljutunk-e a könyv elejétől a végéig valahova, ezek mind olyan dolgok, amit csak az tud meg, aki próbált már maga is összerakni egy kötetet. Még ha már teljesen el is készült a tartalom, sokat lehet és érdemes játszani az egyes elemek pakolgatásával. Jó móka.
Oláh Dóri ezen felül Szerbiában él(t), és ez egyfelől egyfajta vadromantikát ad, másfelől meg azért nincs ez túlságosan kifejtve, többet is mesélhetett volna róla..alapvetően itt megismerkedünk egy lánnyal, aki (természetesen) utálja a sulit, a helyzetét, azt ami körülveszi, legnagyobb vágya, hogy legyen egy kisbusza, amivel kempingezni tud, és kb ennyi, néhány haverról megtudunk egy-két dolgot. Kicsit üres? De aztán azt irja Budapestre költözéséről álmodva: "dehát hova máshova? Szerbia off - Szeged 5 év - Eger üres - ?"
Őszinte. Ezért simán elnézem neki, hogy nem éppen Kerouac vagy Hobo mélységeibe ereszkedünk le, és elég jól visszaadja, amit egy átlagos gimis érezni szokott. Első könyvnek nagyon is klafa, aztán a folytatás is hasonlóan jó legyen!

2017. június 4., vasárnap

Mokry-Mészáros Dezső a Virág judit galériában

Igazából szomorú hely ilyenkor nyár elején a Falk Miksa utca. A nagyok aukcióra készülnek, de az nem nekem való: sosem értettem, miért ad ki bárki tizen meg huszanmilliókat egy századelős másodvonalbeli festményért, hiszen tudjuk, hogy az igazán jó vételek régen a páncélban vannak már, amit meg eladnak, az olyan is. Ezerszer inkább vennék egy mercit az árból, még maradna is mellette 20 kortárs képre. Nem baj, szerencsére a sokszinűség gyönyörködtet, mindenki arra költi a pénzecskéjét amire akarja. Igazán nagy dobással, mint ami volt mondjuk a Felugossy vagy a Wahorn, nem készülnek minden évben, ez van. Igazán kortársért meg ugye nem oda járunk.
Itt van viszont emberünk, és hát a Virág Judit galériában, profi fények között majdnem el is hiszem, hogy ez egy komoly kiállitás. Elvégre a tájképek nagyjából rendben vannak, a fura figurákat hagyjuk, elolvasom a szövegeket és leesik az állam. Capri, Olaszország, Párizs, Sri Lanka, ez a fickó tudott élni, ha a század elején ennyi helyre eljutott. A nagymamám még úgy mesélte, hogy a 30 km-re lévő Balatonig sem jutott el soha az anyja.
Aztán repedezni kezd a máz. Naiv művészek múzeuma, mint korábbi kiállitóhely. Hogyan? És az életrajzban bizony az is szerepel, hogy Miskolc mellett indul a történet, és a kalandjai után oda is tért vissza, hogy élete nagyobb részét végül ott töltse.
Az illúzió elég gyorsan szertefoszlik, amikor egy kicsit jobban megvizsgálom a képeket. Érdekes anyag, és profi fényekkel valóban belelátható akármi, de minden képen van valami, ami nagyon nem illik oda. Az egyiken egy furcsa dinószerű gyik, a másikon az emberábrázolás borzalmas,  a harmadikon egy fa olyan, mintha egy ovodás csinálta volna. Persze, bárkinek a képeibe bele lehet kötni, de ez valahogy mégsem áll össze. Nincs húzókép, tulajdonképpen kép is alig, ezt a mennyiséget pár nap alatt bárki megfestette volna.
Még ezzel együtt is egy érdekes szinfolt ez, ráadásul igazságtalan is vagyok, hiszen nem csak képek, szobrok, kerámiák is vannak. A nagy méretben nagyitott gondolatai elsőre jól hangzanak, de azért messze vannak Hamvas mélységeitől, sőt igy utólag az, hogy ő abban a Párizsban nem találta az érdekeset, ahol épp tomboltak az izmusok, Picasso épp ismert lett, és valójában máig ebből az időszakból él Párizs, az azért egy kicsit mellélövés..