Máté Bence az Arany János utcai metrónál

Mindig is volt egy olyan érzésem, hogy Máté Bence kivül áll a fotós világon. Egyrészt azért, mert borzasztó fiatalon az év természetfotósa lett - de nem Pesten, hanem Londonban, másrészt amit kitalált, a féligáteresztő tükör mögüli fényképezés - az annyira más, és annyira felette van mindennek, amit az állatfotóban megszoktunk, hogy ő egy külön kategória lett. Pár éve érdeklődéssel olvastam, hogy Paraguaytól Zambiáig épitett ki leseket, és az ott készült képei nemkülönben csodálatosak, habár, talán természetes módon, egyre művésziebbek. Neki is talán már elég a valóságból, amikor alkotni lehet egy természetentúli (természetfeletti? Hmm) világot a kamerával. Az utóbbi időkben ezért már nem elégedett meg a naturalista ábrázolással, hanem teljes sötétségben, a vakuk fényével rajzolt magának egy még mindig valósághű, ámbár teljesen kreált valóságot.

Amit az Arany János utcai metrónál láthatunk, az egy ingyenes, de abszolút különleges válogatás a fotós műveiből. Egyedi, de nagyon massziv álványokra 2-2 panelt rakott, igy egy ilyen képződmény 4 képet tud megmutatni. A szélessége majdnem 3 méter, és a magassága sem kevés. Hát, nem sok természetfotósnak lenne ennyi pénze, ugyanakkor gyorsan jegyezzük is meg, hogy az egyik képen Áder János pózol a képek mellett, úgyhogy ezt a kérdést meg is válaszoltuk. Inkább térjünk vissza a képekre. Ez egy abszolút egyedi lehetőség arra, hogy nagyon jó természetfotókat bámuljunk, és közben azon gondolkozzunk, hogy a fenébe tudta ezt lefotózni? Ez az érzés pedig a sokadik képe után is megmarad, úgyhogy nincs mese, ez egy nagyon ajánlott kiállitás. Azért pedig külön pluszpont jár, hogy nem egy galéria eldugott sarkában láthatók a képek.