Ez egy képregénykönyv, azokból is az a fajta, ahol az iró még az átlagosnál is szerencsétlenebbnek mutatja magát, hogy mi, olvasók jót derüljünk rajta, és elégedetten tegyük le a könyvet, hogy lám, vannak még lúzerek, bezzeg én ma sem hagytam el a lakáskulcsomat (mert nem mentem ki a lakásból). Valahol a jól ismert és szeretett Blosszához hasonlit ez a könyv, csak az iró jóval magányosabb és nem is megy olyan mélyre.
Ugyanakkor saját jogán is ott a helye ennek a szösszenetnek a könyvespolcon. A főhős szerethető, kedves alak, a történetek jól érthetők és még éppen egyensúlyban van az érdekesség /lúzerség arány. Mert valahol az efféle könyvek azért arra szoktak rámenni, hogy nevessünk az irón, hogy milyen béna, de itt inkább a történet van előtérben, és csak időnként jelenik meg a szent lúzer grál.
A rajzok nem éppen őrületesen kidolgozottak, de hát ezt követeli a műfaj, és a könyvben sokszor megmagyarázzák ennek miértjét. A történet szempontjából pedig sokszor nem is lenne szükség őrületes kidolgozottságra,hiszen a helyszineket mindenki el tudja képzelni.
Kellemes órát lehet együtt tölteni a könyvvel, ajánlom is mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése