2015. március 2., hétfő

Cinq26 először

Volt nálunk az Ikon, egy videómagazin, amiből sajnos borsos ára miatt nem vettem amikor még lehetett, mostanra meg már eltűnt. Az ötlet egyszerűnek tűnik: egy kamerával kimegy pár ember a művészek műtermeibe, kiállitásokra, leforgat egy anyagot, és a dvd-t meg lehet venni. A franciáknál is van ilyen magazin, úgy hivják, hogy 526 (a cinq 5-öt jelent). Két számot hoztam el, az egyikben egy fresson nevű művész szerepel, a retusálásról van hosszabb anyag benne,a másikban egy restaurálóműhelybe jutunk, Ansel Adamsról van egy hosszabb film benne és persze még más is.
Miért is jó ez az egész? Ezek az anyagok a Tv5-ön vagy akár a magyar 1-en is lemehetnének, de valamiért mégsem mennek. Egyszerűen túl szűk az a közönség, amelyiket érdekel ennyire mélyen  a téma. Esetleg 3 percben lehet, hogy megnéznének valami ilyesmit, de az 526-ban 20 percesek az anyagok, mert ennyi idő alatt már el lehet merülni a témában. De mégsem oltatófilmek, hanem hmm, a széles látókörhöz jönnek jól? Vagy az elmélyülésben? Az anyagok ügyesen egyensúlyoznak az ismeretterjesztés és a szórakoztatás között. Egy normális, művelt ember még éppen végignézheti ezeket az amúgy nem is olyan sekély filmeket, és sokat merithet belőlük. Ansel Adams kapcsán pl. ritkán beszélünk az akkori technika megvalósitási lehetőségeiről, pedig ez is fontos lehet, amikor ma előhúz egy telefont valaki, és azt hiszi, hogy már kész  is van.
Elképzelhető, hogy még fogok szemezgetni az anyagokból, mert eléggé be tud szippantani ez a dvd..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése