Márpedig tündérmesék igenis vannak. Mert persze vannak az óriás gyárak, mint pl. a Centre Pompidou, amit muszáj ismerni, és évente 150 millió látogatója van, de mellette Párizsban megélnek az ilyen helyek is, mint ez. Amikor irtam a regényemet, ami Párizsban játszódik, akkor erre a boltra gondoltam mint az a bizonyos könyvesbolt. Persze ez jóval kisebb, mint amit a regényemben ábrázoltam, de a lényeg ugyanaz. A személyesség. Jean-Pierre Dutel ugyanis nem csak a nevét adta a bolthoz, hanem szinte ott él, ő tárgyal minden vásárlójával és amiről személyesen nem tud, az talán nem is létezik.
A bolt maga nagyon pici, ha egy óriás áruházra gondolunk, ahol szabadon nézelődhetünk anélkül, hogy bárki megszólitana, rossz helyen járunk. Itt nem ez a helyzet. A tulaj valóban be sem enged a boltba, amig meg nem győződött arról, hogy miért is jöttél. Kamuzni nem könnyű, mert a tulaj bizony fejből vágja az összes adatot. -Sam Francis könyvet keresek - mondom neki próbából. Azt kell tudni, hogy két albuma jelent meg, az egyikhez egy sorszámozott nyomatot is adtak, de a másik is beszerezhetetlen. - A Hainz félét - kérdez vissza. Ajaj, nem tudom az melyik. - Amelyikhez nincs nyomat - válaszolom, ezzel már el is árulva hozzá nem értésemet. - Nincs most belőle példány - löki oda. De miért is keres Sam Francist, hiszen maga valójában Jean Miotte-ra gondol!
És ezzel elindul egy beszélgetés, elmondom 5 lépésben hogyan lehet eljutni Alechinskitől Francis-ig, a tulaj meg bólogat, de látszik rajta, hogy nem ért egyet, bedob két olyan nevet, akiket nem ismerek, én is bedobok két új nevet, de túl ismertet, mert a tulaj már rájött, hogy hiányos a műveltségem, és a könyvespolc bejárat felőli részéről mutat könyveket. Rájövök, hogy nem akar nekem eladni, hiszen nem ismerem Meurice-t, biztos csak műkedvelő vagyok, szerényen egy kétkötetes vastag összefoglalóra mutat, - de hisz én ezt ismerem - kiáltok fel magamban, a Francia Intézetben van egy példány! Lemondóan bólint. -Biztos, hogy csak amatőr, ezt a könyvet mindenki használja..
Kilépek az utcára. Ekkor meglátom a Braque által dedikált kötetet. Nincs erőm megkérdezni az árát. Miközben a tulaj csukja az ajtót, megrázza a fejét: - Nem, az nem neked való...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése