Rettenetesen utálom, ha a művészetbe beleszól a politika, vagy a a művészet a politikáról szól, méghozzá azért, mert annál sokkal gazdagabb az életünk, hogy azon kezdjünk el vitázni, amit a politika felböfög nekünk. Ámde. Akármennyire is hallgatok, úgy teszek, mintha nem érdekelne, az mma és a politika egyszerűen beront mindenki életébe. Volt egy Ernst múzeum, ma már nincs. Volt egy kiváló Ludwig múzeum, most már oda se érdemes menni, a Szépművészetit egyszerűen bezárták, a Várban nem történik semmi, hosszasan sorolhatnám még.
És most itt az újabb probléma: az osztrákok lezárták a határt, csakhogy jövő héten művészeti vásár lesz Bécsben. Amire nem jutok el, mert nem kockáztatom meg, hogy Stockholmon keresztül autózzak Bécsbe, vagy hogy álljak pár napot az autópályán. Senki sem tehet a helyzetről, de ez gáz.
Nincs kiút. Illetve van, el kéne költöznöm New York-ba, akkor nem akarnék Bécsbe menni, ami egy leszakadt határváros, és mégis fényévekkel előttünk jár művészeti szempontból. És igen, mérges vagyok, hogy ezt az apró örömöt is elveszik tőlem, amit egy művészeti vásár látogatása jelent (miközben persze nem azokat hibáztatom, akik ott gyalogolnak).
Az Arc plakátokkal is ez a helyzet. Egy normális világban senkit sem érdekelne ez, de amig komoran bólintunk egy olyan képre, melyen egy focipályán a középvonal az egyik csapat tizenhatosánál van, addig ez a kiállitás bizony fontos. Hát ide jutottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése