Mi lehet izgalmasabb, mint új művészeket, galériákat megismerni? Idén bőven voltak kiemelkedő kiállitások, csak éppen kevés Budapesten, annál több kicsit arrébb. Lássuk csak:
1. Idén volt 40 éves a Pompidou központ. Ezt nagyszabású kiállitásözönnel ünnepelték, amiből, mivel nem élek a franciáknál, nem sokat láttam, magában a Pompidou-ban pedig már aligha lehetne tovább fokozni a kiállitásözönt. Mégis, a David Hockney kiállitás biztos pont volt. Nem mintha kétséges lenne, hogy Hockney legutolsó vázlata is igen sokat fog érni, mint ahogy már most is sokat ér, de pár éve Hantainál azért vártak 5 évet, miután meghalt. Igaz, a kiállitás valójában a londoni Tate-ből indult. Ez feltétlenül egy referenciapont, hiszen bár könyvben is jók a képei, élőben, a gyakran igen nagy méretű képek előtt állva azért koppant az állam rendesen. És mellesleg nem emlékszem rá, hogy a Tate és a Pompidou ugyanazt mutatja be, habár Wifredo Lam is bemutatkozott mindkét helyen, de azért én nem örülök annyira ennek, mert nekem mindegy, Londonba vagy Párizsba ugrom ki, de ha mindkét helyen ugyanaz van, akkor pont feleannyi felület marad.
2. A Tsukin gyűjtemény bemutatása Párizsban, a Louis Vuitton ufóházában egészen rendkivüli esemény volt. Utoljára az orosz textilgyáros gyűjteményét 1970-ben láthatták Kölnben, és ennyi. Se előtte, se utána nem engedték ki az oroszok a határokon kivülre, és most is csak azért, mert a francia elnök személyesen garantálta, hogy a képek visszatérhetnek orosz földre akkor is, ha valaki elkezdi vitatni az oroszok tulajdonjogát. Egy félmondat erejéig beemelhetném, hogy a magyaroktól is rengeteg Monet, Van Gogh, stb képet vittek el az oroszok. A képek egészen elképesztőek, nincsenek most elég nagy szavaim ahhoz, hogy leirjam a meglepetést, ami már az első teremben fogadott. Azon elmélkedtem, vajon át kell-e irni a művészettörténetet, mert ennyi csodálatos főmű egészen más hangsúlyokat teremt, de később kicsit utánanézve láttam, hogy azért készültek korábban reprodukciók ezekről a képekről, vagyis nem teljesen és nem mindegyik kép volt újdonság - a franciáknak, mert ugye mondanom sem kell, hogy nekem mindegyik kép új volt. Monet, Gaugain, Matisse, Cézanne és persze Picasso alkotják a listát. Közülük Matisse volt az, aki még ebben a válogatásban is kiemelkedett. Én még ilyen csodálatos képeket..Azok a szinek, te jó ég! Ez volt az a kiállitás, ahol eldobtam minden kritikai érzékemet, és vagy fél napot töltöttem el a képekkel. És a katalógus, a nagy katalógus, amit végül ott kellett hagynom, mivel esélytelen lett volna repülőre vinnem, már csak a súlya miatt is..Talán egyszer megyek Párizsba autóval..
3. Bernard Buffet. Ő is ismeretlen volt nekem, és ha nem is mérhető az előző ponttal, azért igen tisztességes kiállitás volt ez, miközben (természetesen) nekem még a név is új volt. Az emberábrázolásai kegyetlenül pontosak, úgy látom természetesnek őket, hogy távol állnak a fotói valóságtól. Kötelező kiállitás volt ez is, no.
4. Wolfgang Tillmans a Tate-ben. Na ő volt a másik totális kiakadásom (jó értelemben) az évben. Évről évre feltettem magamnak a kérdést: mi jöhet még? Izmusok, Warhol, Fluxus, Young British Artists, és most azt kell mondjam, Tillmans után nincs több kérdésem. Úgy modern, hogy közben azért ott vannak a festészeti hagyományok is, csak éppen már nem a középpontban. Facebookról szedett képtémák, szavazások, mémek megfestése, közélet, ez van és egyre inkább ez várható, és ki gondolta volna, hogy ő mutatja az irányt?
5. Guerilla Girls Londonban. Egyrészt a Tate-ben is főhelyre rakták őket, álltak is előtte döbbenten a nők, de kicsit arrébb, a Whitechapel galériában önálló kiállitást kaptak a feminista lányok. Kulcstartót is vettem tőlük, úgyhogy nekem ne mondjátok, hogy nem vagyok feminista, egyébként is mindig mindenkinek el szoktam mondani, hogy ők olyanok a művészeti életben, mint mikor valaki kinyitja az erkélyajtót, és beárad a friss levegő. Sokszor irtam róluk, a mondásaikat pedig tanitani fogják, most csak egyet idézek: női művésznek azért jó lenni, mert nem kell a sikeren gondolkodni (nőként úgysem leszel soha sikeres festő). Változott valami idén? Az Artforum újság kiadóját szintén elérte a metoo botrány, ez akár bizakodásra is okot adhat..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése