2018. október 10., szerda

Art market megnyitó

Jópár éve irok a budapesti művészeti vásárról. Tulajdonképpen minden évben irhatnám ugyanazt. A képek és a galériák egy kicsit változnak, de nem annyira, hogy ne lehetne bármelyik képet és bármelyik másik évből származó másikra cserélni. Nagyon jó, hogy végre ez egy mma mentes hely, hiszen ez a valódi piacról szól, valódi emberekről. De ez természetes is, erről kár irni.
Igazából az egésznek akkor van értelme, ha nem műveket nézni megyünk, hanem ismerősökkel találkozni. Bár teljesen esetleges, hogy ha megismerkedünk valakivel, az jövőre is ott lesz, azért trendeket látok. X, aki művtöris lány, bár bekerült egy galériába, végül nem maradt ott, kiment Londonba, ezért idén nem láttam. Találkoztam viszont Y-al, aki érintőlegesen van a szférában, de valójában elhivatott. Ő minden évben kint van. Z-vel is sokat lehet találkozni, ő is a művészetért megy ki, bár a munkája is ez. Érdekes, hogy akikkel én együtt kezdtem, azért elég nagy a lemorzsolódás. Mondjuk 20, amúgy művészetrajongóból 1-2 marad a szakmában, és ez is egyre kevesebb.Egyszerűen nem elég vonzó már a művészet, hiszen elmúltak már az idők, amikor valaki  szerelemből ezt csinálta. Vagyis még vannak páran, na ők azok az 1-2.
A másik érdekes tendencia a jelentéktelen vagy projektgalériák részvétele. Nem vagyok elitista, jöjjön mindenki, akár én is bérelhetnék standot, de minden évben vannak galériák, amelyek teljesen láthatatlanok, de itt megjelennek, és akár még nem is rossz művekkel. Persze lehet, hogy én is ezt csinálnám pénzhiányban, hiszen ez jó reprezentáció. A szokásos galériák persze kint vannak, és tényleg szokásos anyaggal is jelentkeznek. A Várfok pl. Rozsda Endrével, hmm, hát ez elég jól hangzik, mivel ezen a vásáron kivül fogalmam sincs, hol lehetne összefutni a képeivel, pláne megvehető formában.
Idén a szokásosnál is több Hajas Tibor fénykép volt, de néhánynál úgy éreztem, nagyon rezeg a léc az eredetiség körül. Biztos eredetiek, de én nem venném meg őket, mert ránézve soha senki sem fog pont rá asszociálni. Több képnél, több művésznél is azt éreztem ,hogy igen, ettől a festőtől vennék képet - csak éppen nem azt, ami kint van. Persze tudom, hogy nem mindig elérhető minden kép, de az biztos, hogy sok képnél éreztem azt, ez másodvonal. Savanyú a szőlő, igaz? Mivel nem veszek semmit, ezért nekem mindegy, de sok alkotónál inkább beszélgetnék a galériással, hogy mi van még?
Végül szót kéne ejteni a nagy öregekről is. Vannak, akik évtizedek óta szerelmesei a művészetnek, és ők bizony ott vannak egy ilyen megnyitón, de ott vannak Újpest-alsón is, ha ott történik éppen valami. Na ők nincsenek túl sokan, de nagyon fontosak a művészeti élet fenntartásában.
Hogy ki lesz galériás, esetleg ki indit galériát, melyik generáció, azt eléggé esetlegesnek érzem. De az is látszik, hogy van még hely a nagy öregek mellett, most is neki lehet vágni. Mégha egy süllyedő hajón is ülünk..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése