Tudjátok, mi hiányzik a művészeti életünkből? A humor, de az irdatlanul. Érthető, hogy nincs kedvünk humorizálni, mégis hiányzik. Nem lehet mindig szomorkodni.
Ez a kiállitás a nyári kapolcsi fesztivál egyik programja volt. Mivel idén nem voltam, ezért nekem újdonság volt. A kiállitók voltak olyan kedvesek, hogy néhány fotó és film segitségével felidézték a nyári napokat, igy szinte teljesen képbe kerültem.
Ahhoz, hogy a kiállitás ügyében képbe kerüljünk, ismerni kell Tót Endre munkásságát. Van még aki nem ismeri őt? Akkor olvassa el sürgősen az Örülök, ha.. kötetét. Néhány dologra rá fog jönni: 1. Tót Endre vicces. Annak ellenére, hogy a legkeményebb szocializmusban művészkedett, aztán Kölnbe tette át a székét. 2. Ő találta ki, hogy minden szöveg helyett nullákat fog használni, igy tiltakozik a szocializmus értelmetlensége ellen. Elmegy tüntetni egy táblával, amin csak nullák vannak. Egy kiállitásmegnyitón nullákat gépel irógéppel, ami amúgy a kiállitás anyaga is egyben. Most nem kezdek mélyreható elemzésbe, de az is erős, hogy a nullák helyére bármit beleképzelhetünk, meg az is, hogy a nulla szimbólum, a semmi, kicsit lenézésszagú is. Tót Endre lenézi a hatalmat, ami ellen tüntet, és igaza van.
De vissza a P60-ba: itt most annyival több a kiállitás a nulláknál, hogy minden tábla hátoldalán egy semmivel kapcsolatos idézet van. Márpedig a világirodalom szépen termelt semmit (a semmi szót) tartalmazó mondatokat, itt Hamvastól Márai-ig, Proust-tól Tolsztoj-ig böngészhetünk kedvünkre. Szórakoztató. Egy-két helyen, egy-két szöveg óhatatlanul betalál a gondolatmenetembe, van miről elmélkednem amikor eljövök. A bejárat előtt felirat: "semmi sem semmi." A magam részéről inkább azt mondanám: nem semmi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése