Könyvajánló: Tamkó Sirató Károly: Dimenzionista manifesztum

Te jó ég, micsoda könyv!
Ha valaki nem olvasta volna, azonnal szerezze meg: Kassák: egy ember élete, Brassai: Beszélgetések Picasso-val köteteit, és aztán olvassa el.
1930 körül vagyunk, Párizsban, ide érkezik főhősünk, hogy a korábban megirt képverseinek értő közönséget találjon. Vicces, de ekkoriban szinte minden magyar művész járt Párizsban, Tamkó viszont azokhoz tartozik, akik kint is akartak maradni, mivel a dolgait csak ott értették meg. Ne felejtsük el, hogy Duchamp és az izmusok idejében vagyunk, ez egy fantasztikusan érdekes időszak, amikor a régi festészetet már nem akarták követni, de hogy mi legyen az új, arról jókat vitáztak. Tamkó pedig, csakúgy, mint Brassai, hamar beilleszkedik, munkát szerez, olcsó ételforrást fedez fel, és beveti magát a művészeti életbe. Hamar rájön, hogy tele van a város hozzá hasonlóakkal: többek között Hans Arp-al is megismerkedik, aki egészen közeli barátja lesz, de mondhatjuk, hogy sokakat megismer. Elhatározza, hogy a képversei nyomán, azt továbbfejlesztve és a megismert emberek hatásait összegezve megirja a dimenzionista manifesztumot. Ez egy kiáltvány, ami akkoriban nem volt szokatlan, és azt mondja, hogy a vers, a kép és a szobor is egy dimenzióval több lesz, a vers képpé alakul, a festmény szoborrá, a szobor pedig mozgássá. Zárójelben jegyzem meg, hogy pl. Duchamp ilyen irányú munkásságát is bemutatja a Centre Pompidou katalógusa.

 Viszont akkor - tehetjük fel a kérdést - miért van az, hogy a boritón hátulról átölelő férfi nem futott be Duchamphoz hasonló karriert? A válasz ezúttal nem az itthoni közöny: beteg lett, és mivel nem bizott a párizsi orvosokban, betegsége egyre rosszabb állapotba vitte őt, végül már felkelni sem tudott. Ez pont egybeesik a dimenzionista kiáltvány megjelenésével, ami nem lenditette előre az ügyet, bár azért többen is, ha nem is ugyanúgy, folytatták a munkáját.
Tamkó, amikor már halálán volt, elhatározta, hogy visszatér Mo-ra, hátha itt meggyógyitják. És a vonaton valóban találkozik egy orvossal, aki meggyőzi, hogy higgyen az orvosoknak, és kezeltesse magát. Ennek ellenére nem tudják meggyógyitani, s bár eredetileg pár hónapra tervezte itthoni tartózkodását, ebből jópár év lett. Először 39-ben akart visszamenni, bár nem volt teljesen jól, de ugye a 2. vh megakadályozta. Ezután, sokkal később, 60-ban találkozik a jógalégzéssel, és végülis azzal gyógyitja meg magát. Akkor viszont már szó sincs arról, hogy bárki csak úgy külföldre mehetne, és persze 24 év el is telt már párizsi évei óta.
Mondhatjuk, hogy nem sikerült neki, azonban a 30-as években elért eredményei szerintem igencsak figyelemre méltók, nem beszélve arról az attitűdről, amit annyira szeretek akár Karinthy, akár Kassák vagy Brassai életművében. És ne felejtsük el, hogy pár év alatt találkozott Duchamp-tól Kandinszkijig sokakkal, akik meghatározóak voltak a művészeti életben. Minden tankönyvben szerepelnie kellene a nevének, mégsem ismeri senki - ahogy Brassai könyvéről sem tudnak. Igaz, a könyv is nehezen beszerezhető, könyvesboltokban nincs, online nem rendelhető. Az Artpool-ba menjen, aki megvenné.