Erdély Miklós szimpózium műcsarnok Magyar Műhely 110-111

Egészen tágról inditok: aki olvassa a blogot, tudja, hogy axiómának tekintem, hogy mi, magyarok a tehetségeinket eldobjuk, elpazaroljuk, elfelejtjük. Naphosszat lehetne sorolni azokat, akikről itthon egy árva szó sem esik, érdekes módon viszont Párizsban, Londonban, esetleg New York-ban ismerik és számontartják őket.
De ha ezeket az embereket vizsgáljuk, még köztük is kiemelkednek páran, akikkel tényleg kibabráltak. Itt van például Erdély Miklós már irtam róla párszor a blogon. Az első információ róla, hogy ő nem is létezik, hiszen semmilyen kötete, életműkatalógusa nincs, szóbeszéd útján terjed, hogy ő aztán tényleg az avantgárd pápája volt, csakhogy a rettentő szegényes információkból, amiket össze lehet szedni, szinte semmi sem derül ki.
Ki a fene érti azt, hogy a rendszerváltás előtt betiltott alkotóról miért nem jelenhet meg semmi még ma sem?

Vagyis megjelenhet, 3 példányban, titkosan. Ezt a Magyar Műhely példányt egy könyvespolcon találtam, előtte fogalmam sem volt, hogy létezik ez a füzet. (Pedig basszus, több hónapja kutatok Erdélyről)
Igen, talán műveletlen vagyok, és rajtam kivül már mindenki olvasta ezt, akkor elnézést.
Szóval a füzetke története az, hogy a 98-as Műcsarnok kiállitáson volt egy szimpózium, ahol az Erdélyhez közel állók leirták, elmesélték élményeiket Erdélyről. Ez nyilván szubjektiv, de őszintén szólva annyi információt tartalmaz, amit máshol nem lehet megszerezni, hogy szinte kötelező olvasmány az Erdély univerzumban.
Viszont érdekes módon a Magyar Műhelyt is agyonhallgatják, igy erről is irok pár szót. Párizsban alapitották 1962-ben, és rövid időn belül komoly szellemi műhely lett. Évenként találkozókat szervezett, ahol az egyébként betiltott szerzők, köztük Erdély is találkozhattak és szabadon beszélhettek bármiről. Sokat elmond, hogy Erdély két kötetét, a kollapszis orv-ot és a második kötetet is ők adták ki, Párizsban 1974-ben. Tudomásom szerint azóta sem nyomták újra Magyarországon, nem hozzáférhető, nem létezik. (Egészen zárójelben teszem hozzá, hogy a havibaj.com -on, ami egy online irodalmi újság, a Rólunk menüpontból letölthető).
A Magyar Műhely egyébként azóta is létezik, nyilván a rendszerváltás óta már azt gondolnánk, hogy megjelenhetnek dolgok, ezért az újság is immár itthon jelenik meg.
Tehát itt van ez a füzetke, 200 oldal, és egy kicsit szomorú vagyok, amiért szürke papirra nyomták, igy fénymásolhatatlan, szkennelhetetlen. Talán ez volt a cél? Remélem nem. Rengeteg irás van benne, én most Nagy Pált emelem ki, aki a Magyar Műhely szerkesztője volt, és leirja, mennyire szoros volt a kapcsolat a lap és Erdély között. Erdély szinte minden évben megjelent az éves konferenciákon. Mivel az irások visszaemlékezések, igy aki szereti ezt a műfajt, tobzódhat, a többiek meg várjanak türelemmel egy átfogó Erdély kötetre, ami remélhetően párszáz éven belül megjelenik...