Újra és ismét nyomatékosan fel kell hivnom a magam figyelmét is arra, hogy egy könyv értéke soha nem a könyv ára. Ez a könyv amúgy 128 ft, lévén 1991-es, én viszont egy művészetszerető ismerősömtől kaptam ingyen, azzal a megjegyzéssel, hogy aranyos könyv, nekem biztosan tetszeni fog.Namost ezzel a szöveggel ti ne adjatok könyvet senkinek, mert tuti, hogy nem fogja elolvasni. Én se tettem, egészen addig, amig Párizsba nem kellett utaznom, és ilyenkor a legnehezebb a könyvválasztás. Senki sem lehet olyan barbár, hogy könyv nélkül utazik, ugyanakkor, mivel ilyenkor csomag nélkül, mindössze egy hátizsákkal megyek, nagyon fontos a könyv mérete és súlya. Nem sokat gondolkodtam: kicsi, nem túl nehéz könyv, belelapoztam, interjú, gondoltam ok. Aztán amikor beleolvastam a vonaton a reptérről, egyből belefeledkeztem.
Ez egy fantasztikusan őszinte könyv. Duchamp nem kertel benne, nem próbálja önnön mitoszát megteremteni, sőt. Inkább lerombolja azt, amikor kinosan őszintén válaszol olyan kérdésekre is, mint a miből éltél, gondoltad-e erről meg arról a műről - természetesen nem gondolta. Nagyrészt fellebbenti a fátylat a máig a modernizmus bölcsőjének tartott Fontaine-ről, ami ugyebár egy férfi vizelde. Persze legkésőbb a Pompidou nagy kiállitásától tudtuk azért, hogy jórészt az utókor nagyitotta fel a mosdókagyló jelentőségét, mégis egészen más közvetlenül a főszereplőtől értesülni a gondolatairól.
Nyilvánvaló, hogy interjú és interjú között is nagy különbség van, de üditő volt ezt a friss és szellemes szöveget olvasni.
Később azon gondolkodtam, tényleg igaza van-e Malcolm Gladwellnek. Ő egyrészt azt mondta, hogy 10000 órát kell gyakorolni ahhoz, hogy valaki kiemelkedően jó legyen, másrészt arra figyelt fel, hogy nem véletlen, hogy pl. Mozart is zenészcsaládba született, vagyis egy gyerek, ha egyébként a szülei már foglalkoznak valamivel, könnyen átragad ez a gyerekre és hamar túlszárnyalhatja szüleit. Szükségtelen is mondanom, hogy Duchamp festőcsaládba született, ezért is volt az, hogy a festészeti technikai tudás megszerzése egyáltalán nem érdekelte, hiszen azt gyerekként felszedte már.
Kár is lenne tagadnom, mennyire szerettem ezt a könyvet. Ezért, ha valaha kölcsönadom, biztosan más szöveggel teszem majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése