Ez csak egy blog. Nem kapok pénzt érte és kedvtelésből csinálom. De éppen ezért a témákat is én határozom meg. Persze, ha úgymond "kötelező megnézni" kiállitást találok, akkor igyekszem elmenni rá, de idén pl. erősen gondolkodtam a Picasso tárlaton is, és a félelmeim be is jöttek. És arról is sokat irtam már, hogy egyre kevesebb itthon az értékelhető kiállitás, ezért is szól egyre több anyag külföldi dolgokról.
Vannak határesetek is. A művészetmalomról pl. még mindig olyan kép él bennem, hogy az egy jó hely, pedig volt olyan időszaka, amikor fél évig semmi sem volt ott. Most viszont egy érdekesnek tűnő kiállitás van épp ott, csakhogy most már dörzsöltebb vagyok. Az történt ugyanis, hogy az Ef Zámbó kiállitást mindenki (mármint a sajtó, szakma) dicsérte, s bár szinte folyamatosan vannak kiállitásai az emlitett művésznek, miért ne? alapon megnéztem. Nem kellett volna, és meg is irtam. Jó, semmi gond, elment pár óra meg egy kis benzin, kit érdekel. A művészet azért amúgy is van annyira szubjektiv, hogy simán el tudom képzelni, hogy ami nekem tetszik, az másnak nem, nincs ezzel gond. A gondom idén Szentendrével az volt, hogy valami nagyon nagyszerűnek állitotta be azt, ami ott történik, és a Dada 100 kivételével nem igazán váltotta be a nagyotmondást.
Az sosem zavar, ha számitok valamire, és mást kapok. Ez természetes. Lehet csalódni és isteniteni is mondjuk Rothko-t, sőt akár egyszerre is. Azt is lehet mondani, hogy egy életmű most éppen leköt vagy nem.
Ma pedig valamiért beugrott, hogy végülis nem voltam a Művészetmalomban. Talán most már jobban érthető, hogy miért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése