2017. január 1., vasárnap

Kallós Pál 1928-2001

Ezen oldalakon elég sok Párizsba kiment festőt mutattam már be, de a lista szinte a végtelenségig folytatható. Teljesen evidens, hogy Párizs a teljes 20. században a tehetséges magyar festők gyűjtőhelye, kezdhetném a Nyolcakkal, Berénytől Márffy-ig nem volt senki, aki ne járt volna a Szajna parton, de később se lankadt a lelkesedés: volt aki a háború alatt is inkább kint maradt, akadt aki visszatért majd újra kiment, és 1948 környékén is rengetegen választották a művészet fővárosát. Tulajdonképpen annyira egyértelmű, hogy Capa, Moholy-Nagy, Brassai mind senkik se lettek volna, ha itthon maradnak, hogy még ma is ez az első számú tanács egy festőnek. Tehetséges vagy? Akkor irány Párizs! Riegl Judit és Hantai Simon példája is ezt mutatja, de a sort tényleg sokáig lehetne folytatni. A legismertebbek, befutottak mellett százával lehet olyanokat találni, akik kevésbé voltak sikeresek (vagy csak ismertek), de nem keveset tettek le az asztalra.
Namost ezekről az emberekről tényleg semmit sem tudunk, hiszen nem jöttek vissza Pestre, miért is jöttek volna, Párizsban viszont a karrierjük Pestről már nem érdekes, ezért aztán a feledés vár rájuk.
Kallós Pál is pont ez a kategória. 1950-ben érkezik Párizsba, ott megismerkedik egy kanadai lánnyal, és mindössze 4 év múlva már a Galerie Pierre állitja ki képeit. Persze ez a 4 év nélkülözésekkel teli és nehéz időszak volt, de aztán beindult a szekér. Itt kell megemliteni, hogy György Fehér hasonló utat járt be, valószinüleg jóbarátok voltak. Ő is ugyanabban a galériában állitott ki. A Pierre különben Pétert jelent és igen gyakori név, ezért meg kell emliteni, hogy a galéria Dora Maar, Wifredo Lam (neki tavaly a Pompidou-ban volt kiállitása), Giacometti műveit állitotta ki a Rue de Seine utcában, ezért nem éppen egy utolsó helynek számitott. 1959-ben az első párizsi biennálén állitott ki, majd a Pierre galéria bezárása után még két másik galéria képviselte. A 90-es években két francia vidéki múzeumban is volt összegző kiállitása (Evreux, Metz). Az internet szerint egy fia született, vele nem tudni mi lett.
Az a csodálatos ebben az életútban, hogy egyrészről képes volt egészen új egzisztenciát létrehozni Párizsban, lett egy felesége, és a festésből élt, másrészről beilleszkedett a kinti művészeti életbe. Képeit sosem fogjuk itthon látni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése