Elodie Grethen a bécsi fotóhónapon

A korábbi bécsi takarékbankban csinos kiállitásokat és fotókönyv bemutatót szerveztek. Volt egy kis időm, igy elkezdtem végignézni a fotókönyveket, és megakadt a szemem Elodie könyvén. A cime Tokyo Stories, éslátszik rajta, hogy nem csak elutazott oda, hanem komolyan belevetette magát az ismerősök összehozásába. Irja is a könyvben, hogy 1 évet ott tanult, de akkor kevés barátot szerzett, mert a japánok tudták, hogy csak egy évre megy, akkor meg miért strapálják magukat? Persze nem túl kedves ez a felfogás, de Elodie maradt még egy évet, hogy immár tényleg szerezzen közeli ismerősöket, és ez a könyv szerint sikerült is. Nagyon sok portrét találunk a könyvben, ennyi emberrel ha mind találkozott, barátkozott, akkor biztos nem unatkozott.

Érdekes, hogy a fotózottak bemutatása mégis sematikus, egyszerű.  Persze eleve ott a kérdés, hogy miért megy Japánba egy bécsi lány, de erre lehet a kalandvágy is a válasz. Mindenesetre most, az elkészült könyvet nézegetve olyan érzésem volt, hogy mintha csak és kizárólag a könyv miatt lett volna a szigetországban, ami gondolom igy nem igaz. Ha mégis, akkor lenyűgöz ez a tudatosság.
A könyv nagy értéke, hogy őszinte. Nem akartam úgy távozni, hogy ok, teljesitettem a tervem, szereztem japán barátokat, akkor most vége. Ezért maradtam még egy évet - irja. Én meg őszintén irigykedem, hogy mennyi ideje van..