Nagyon birom a Palais de Tokyo-ban, hogy folyton változtatják a tereket. Most éppen ez fogadja a látogatókat ott, ahol a Saraceno kiállitáson a pókháló hangkeltő eszköz volt:
Persze mielőtt elkezdenék hosszas magyarázatokba kezdeni bármiről, szögezzünk le pár dolgot: a Palais de Tokyo pont arra való, hogy szabadon lehessen kisérletezni. És nem kell mindig annyira komolyan vennünk magunkat. Szigorúan nézve amit látunk, az néhány kiömlött festékesbödön hatása a padlón, és egy szék, aminek két lába van, a harmadik a szék mellett található, mig a negyedik a falon műtárgyként installálva.
És akkor most mondjam azt, hogy ez zseniális? Hiszen már Susan Sonntag is megmondta, hogy a műtárgyként való installálás pont azt a valóság imitációt rombolja le, amit a műtárgy absztrakciójával akartunk megmutatni. Na jó, nem mondott ilyet Sonntag, se Wittgenstein, és nem is akarok erről tovább beszélni. Maradjunk annyiban, hogy nem akarják kiszolgálni az izlésünket , és ez jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése