2018. november 17., szombat

Filmajánló: beat generation

Nagyon szeretem Kerouac művészetét, de tisztában vagyok vele, hogy egészen minimális videóanyag készült róla. Fénykép is alig, és mivel még azelőtt meghalt, mielőtt elterjedt a filmezés, ezért nem sok jót jósoltam a filmnek. De úgy alakult, hogy leárazták,  és Kerouac mellett Ginsberg és Burroughs is szerepel, ezért úgy gondoltam, miért ne? Hátha kellemesen csalódok.
Az biztos, hogy az alkotók megpróbáltak mindent. Már a kezdő képsorokból látjuk, hogy autózáshoz köthető videókat mutatnak - ami az Útont tekintve nem rossz - de az is gyorsan kiderül, hogy igazából Ginsbergről van csak hosszabb felvétel. Ő egyrészt sokáig élt, másrészt mindenkinek nyilatkozott, sőt, még arra is hajlandó volt, hogy felkeressen régi helyeket, többek között Párizsban. Kerouacról sajnos tényleg szinte semmi sincs, ezért az alkotók felolvastatták az egymásnak irt leveleiket, ami nem rossz, de azért mégiscsak utánérzés. Azért Ginsberg legalább hosszan beszél mindhármukról, több olyan dolgot is mond, amit eddig vagy nem tudtam, vagy már elfelejtettem - egy időben elég sokat olvastam tőlük. Persze hiába olvastam vagy 15 Kerouac könyvet, ha a filmben megemlitenek még tizet - amiből ráadásul 2-3 fontos, vagy legalábbis hatással volt másokra. Na jó, majd megszerzem angolul.
Mivel nem volt képanyaguk, ezért épp csak megemlitik a háború elleni tüntetéseket, melyen Ginsberg felvonult, a drogproblémákat, és bárhogy szépitem, ők hárman végső soron soha nem voltak egy helyen, és soha nem hivták magukat beat generációnak sem. Kerouac eleve évekre felszivódott Mexikóban vagy Kalifornia erdőségeiben, és akkoriban ugyebár még nem volt Facebook - szerencsére. Ugyanis az eredeti Kerouac szövegeket hallva megint elképedtem, hogy mennyire összetett, erős, intellektuális, ugyanakkor mégis erőtől duzzadó szövegeket izzadt ki magából, amikor épp nem az ivással és a nőkkel volt elfoglalva. Ginsberg más, erősen tetszik neki a próféta szerep, de nagyon közvetlen stilusa igy is szimpatikus. Burroghs egy kicsit kilóg közülük, egyrészt zárkózottsága, másrészt az irásai hiánya miatt - a meztelen ebéd szinte ismeretlen a nagyközönség előtt (hozzáteszem jogosan, mert nem jó könyv). Ha tehát innen nézzük, akkor a beat generáció lényegében Kerouac Útonja, Ginsberg verseivel tűzdelve - a rengeteg egyéb Kerouac irást a film meg se próbálta bemutatni.
Végső soron a filmet mégis az határozta meg, hogy kitől milyen anyaguk volt, és ez erősen látszik is rajta. Vagyis bármennyire is érdekes egy magamfajta rajongónak ez a film ,azért azt kell mondanom, inkább a könyvespolc felé vegye az irányt, aki a korszakkal ismerkedne. A film készitői kihozták a maximumot - a semminél éppen egy fokkal több anyagból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése