Hol a banán?

Ideje tisztáznunk az alapokat. Mi ez az egész művészetdolog, miért fontos és miért kell hogy érdekeljen ez engem? Nem kell misztikumot emliteni és Csontváry sem téma. Röviden és egyszerűen: ez egy kifejezési forma. Minden emberben felmerül, hogy ami történik vele nap mint nap, azt valahogy elmondja másoknak is. Végülis erre van a Facebook, nemigaz? Szomorú vagyok, megirom, boldog vagyok, azt is. Láttam egy szép kutyát, lefotóztam. Ez egy baráti csevej. Lehet fellengzős szavakat használni, de alapvetően arról van szó, hogy van egy érzésem, és azt elmondom a haveroknak. A kérdés csak az, mivel mindenkinek vannak gondolatai, hogy miként mondom el a haveroknak. Irok egy emailt, felhivom, és ha ezen túlvagyunk, akkor jöjjenek a szofisztikáltabb módszerek: irhatok egy dalt, irhatok egy novellát, verset, fotózhatok fekete-fehérben vagy festhetek. Ennyire egyszerű. Az összes többi mellébeszélés meg marketing. Persze mondhatod, hogy és akkor mi van, ha semmilyen mondanivalóm sincs, de mégis művész vagyok? És mi van akkor, ha festek egy zöld pacát, akkor mit akartam elmondani?
Álljunk át a másik oldalra, a befogadóéra. Miért nézünk képeket? Háát, gondolom azért, mert elárasztanak velük. Nyisd ki az internetet. Vagy a tévét. Nem is tudsz elbújni a képek elől, mégha nincs is tévéd, nem internetezel, akkor is gondolom van telefonod, amin már alapból van háttérkép, a munkahelyen... Nem is folytatom, épp az a legnagyobb baj jelenleg, hogy túl sok a kép, és az emberek már nem akarnak olvasni se, csak a képeket nézni. No de miért nézünk művészeti képeket? Ha követem a gondolatmenetemet, akkor azért, mert bár mi is gondolkodunk, vannak érzéseink, de rájövünk egy ponton arra, hogy másoknak is van, és az érzéseiket már ki is fejezték valahogy. Na nem arra gondolok, amikor géppisztollyal lövik szét a szerkesztőséget, hanem arra, hogy szinte megszámlálhatatlan ember előttünk már ugyanazt amit mi, vagy nagyon hasonlót átélt. Mi? Azt mondod, hogy a te érzésed teljesen egyedi? Jó, akkor próbálj meg valamit mondani a szerelemről, ami nincs benne Shakespeare életművében. Jó, még a Káma Szutrát is hozzáteheted. Lehet, hogy nem úgy mondták, ahogy hallani akarod, talán nem is értenék meg, miért gond, hogy nem jelölte vissza a tagelésed, csak legyintenének, hogy nőügy, de ne gondold, hogy másoknak alapvetően különbözik az élete a tiedtől.
Jó, akkor most lépjünk tovább, mert most nehéz gondolat következik: ennek az egésznek semmi köze ahhoz, ami most körülöttünk zajlik. Úgy értem, semmi. Nem, nem érted, semmi. Mi történik most? Van egy művész, van neki egy gondolata. Attól függően, hogy mennyire ismert művész (mert ha ismert, nem csinálhat mást mint amivel befutott), milyen galériával van megállapodása, és hol helyezkedik el a művészeti táplálékláncban, attól függően különböző mértékben, de szinte biztos, hogy a gondolatát nem fogja tudni elmondani. Egyrészt mert senki sem értené, másrészt meg a művészet az egy zárt világ, pénzzel és önkényurakkal, akik mindent megmondanak és kész. Nem hiszed? Ok, mire való egy galéria? Nem nyert. A galéria arra van, hogy pénzt hozzon a tulajdonosnak. Igen, pont úgy, mint egy acélgyár. Bemegy az alapanyag, kimegy a késztermék és a pénzből jól élünk. A galériát nem az érdekli, hogy ki mit gondol, vagy hogy a művész mennyire értékes gondolatokat talált ki, hanem az, hogy a művész neve eladja-e majd a műalkotásokat, amiből neki pénze lesz. Nem állitom, hogy mindenki igy működik, vannak akik a pénzt letojva máshogy gondolkodnak, de a többség ilyen. A művész pedig nem egy önzetlen gondolkodóművész, akit érdekel a világ sorsa, hanem ugyanolyan ember, mint mi: talán van lakása, hitele, szeretne egy jó nőt és egy sportkocsit.
Ez az ellentmondás az, ami végső soron a művészeti életet mozgatja. Picasso, aki sokak szerint nagy művész, két kastélyt tartott fenn, egyet Párizs mellett, egyet a Cote D'Azur-ön, volt egy sportautója, egy Hispano-Suiza, és hát a nők.. Emellett azért tegyük hozzá, hogy voltak gondolatai is, tehát ő mindkét példába beleillik..Hiszen ő tényleg olyat hozott létre, amit előtte még senki. De vajon hány ilyen ember van?