Picasso mania a Grand Palais-ben

Ami biztos: a művészettörténetben Picasso-nál nagyobb sztár nem volt és nem is lesz. Ha mondani kell egy festőt, akkor ő az első név aki beugrik. Őrületesen jó, hogy Brassai, aki Halász Gyula néven született irta róla az egyik legjobb könyvet, egy beszélgetőkönyvet.
Sokszor foglalkoztam már vele e hasábokon is, nagyjából neki köszönhetjük a 20. századi művészetfelfogást, de természetesen minden mondat közhely és egyúttal unalmas is már, amit róla irnék. Azazhogy mégsem teljesen, ugyanis Párizsban Picassománia néven nyilt kiállitás, amely egyrészt Picasso műveket mutat be, másfelől meg a kortárs, vagy a vele kortárs művészek Picasso ihlette darabjait. Aligha véletlen, hogy ennyi hommage készült, soha senkit nem másoltak annyian és annyifélén, mint őt. Ennek a ténynek a kinyilatkoztatására rögtön a kiállitás bejáratánál egy 18 csatornás videó üdvözöl minket, amin kortárs művészek mesélnek a Picasso viszonyukról.

A technikailag is csodás minőségű videó jópár trükköt mutat: először is bár egyszerre csak egy szereplő beszél, és csak ő szines, azért mindegyik szereplő mozog akkor is, amikor épp nem ő beszél. Van, aki a szemüvegét igazgatja, más előre-hátra dülöngél vagy csak elnézően mosolyog. Muszáj végignézni minden arcot, hiszen nagyon közel kerültek ahhoz, hogy tényleg ott legyenek velünk egy térben.
A kiállitásszervezésről amúgy is egészen más véleményük van arrafelé, mint nálunk. Ott ugyanis teljesen természetes, hogy egy óriási falon is egész falat beboritó, érdekes videót mutatnak, sokat. Ahogy megyünk előre a termeken, rengeteg videómunkával találkozhatunk, sőt itt vannak persze korabeli felvételek is Picasso-ról, ahogy megnyit egy kiállitást, ahogy hisztérikusan fotózzák egy helyszinen, ahol megjelenik, komolyan, talán csak a Beatles veri rajongói sikoltozásban. Ezt látva, hát igen, 1. ezt nem tudtam, nem láttam videón 2. hogy a fenébe tudott egyáltalán normális maradni? És persze ott vannak a nőügyei, a kastélyvásárlásai, és annyi anekdota, ami 10 emberre is elég volna.
Te jó ég, mennyi Picasso követő! Ahogy megyünk előre a termekben, látható, hogy egyrészt nincs is olyan képe, amit ne dolgoztak volna fel - igen, még a Guernicáról is van, igaz elég gyenge átirat - másrészt alig van olyan művész, aki ne dolgozta volna fel az életművét. S hogy még elképzelhetetlenebb legyen ez, ráadásul nemcsak mint festő, hanem mint szobrász is maradandót alkotott. A Picasso múzeum megújult kiállitásán pl. elég nagy hangsúllyal mutatják be ezt az oldalát is.
Rengeteg olyan anekdota kering, amik csak még jobban rájátszanak a sztárságra. No de vissza a kiállitásra! Az egyik teremben egy tábla vár egy apróhirdetéssel: 2001-es Picasso-t ajánlanak. Ebben az a poén, hogy a Citroen valóban készit ilyen névvel autót, igaz előtte ott van, hogy c4, tehát a teljes autónév: Citroen c4 Picasso, de hát egy apróhirdetésben röviditeni kell..

Az is nagyon tetszett, hogy az egyik teremben ovodásoknak tartottak tárlatvezetést, és pontosan azokat magyarázták el, amiket sokszor felnőttektől is hallok kérdésként. Könnyen megérthető, hogy ők már sokkal természetesebben fogják kezelni ezt a témát, hiszen már gyerekként is ezt látták.
Mire a kiállitás végére értem, számomra egyértelmű volt, miért is kell újra és újra elővenni az életművét, és újra tanulmányozni a műveit. De az is biztos, hogy ezzel párhuzamosan ott van egy másik könyvtárnyi irodalom, a követői és a hódolóié is..