2017. április 22., szombat

Bret Ellis a londoni Gagosian-ban

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de mindig meglepődöm, hogy miért nem olvasom újra azokat a könyveket, amik nagyon tetszenek. Pedig néha, amikor kivételt teszek, mondjuk Vonnegut-al, mindig jókat derülök, és hiába olvastam már, ugyanúgy tudom élvezni.
Itt kell közbeszúrnom, hogy aki még nem olvasta a Holdpark-ot Bret Ellis-től, az most menjen és olvasson. Rám elképesztő hatással volt, és azóta figyelem az irót.
Képzelhetitek, mekkora volt a felzúdulásom, amikor az Artforumban egyszercsak azt olvastam, hogy Bret Ellis összeállt egy festővel és közös képeik vannak. Azonnal megnéztem amit csak tudtam, és kiderült, hogy ezek viszonylag egyszerű háttéren a Bret Ellis szövegei, kiragadott mondatok csupán. Sóhajtottam egyet és ennyi. Igen ám, de amikor Londonban jártam, a White Cube galéria felé útba esett a Gagosian, és egyszercsak ott voltak a képek. Igen, azok.
Igy már a saját szememmel láthattam, hogy:
1. A képek majdnem teljesen érdektelenek, magukban nem állnak meg
2. A szövegek plakátszerűen hatnak, viszont ezek nem olyan szövegek, amik igy hatnának.
3. Szinte teljesen érdektelen ez igy, kellett volna valami ötlet, amitől hatásos ábrázolássá vált volna.
Bret Ellis továbbra is kedvencem ,de tőle sem kell minden könyvet elolvasni..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése