Néha nem árt egy kis lazulás. Rauschenberg következik, de az nagy falat és eléggé szerteágazó is, jöjjön előtte valami könnyebb. Meg aztán az is fontos, hogy a nagyvadakon kivül, amilyen a Tate, a Pompidou, azért van élet, sőt, ott van csak igazán. Csak nem mindig jut idő arra, hogy kis helyekről szemezzek, amikor még Jeff Koons-t se láttam (de már igen). Döbbenetes, hogy Pesten mennyire nem lehet megérteni a művészettörténetet, mert akikről mi beszélünk, legyen az Kassák, Vasarely, Lugosy vagy Wahorn, kint nem annyira számontartott nevek (mondjuk Vasarely igen), akikről meg ők beszélnek, Hockneytól Twombly-ig, róluk meg mi nem tudunk. Vagyis egy szűk réteg igen, de senki sem tud New York-tól Los Angeles-ig, vagy Bázeltől Sanghai-ig bejárni mindent.
De ne keseregjünk, mert itt van nekünk egy kis lazulás, Tomaselli és az ő New York Times-ai. Azt csinálja, hogy fog egy újságot, és ha tetszik az adott nap cimlapsztorija, akkor ráfest a cimlapképre. Leginkább a hippikorszak jut eszembe a szinezéseiről, ami egyáltalán nem baj, hiszen kevés jobb dolog történhet egy témával, mint a lazulás. Meg aztán elég sokszor politikusokat látunk a cimlapon, amint éppen egy számukra eszméletlen fontos valamiről fognak kezet, hogy aztán ne történjen semmi, akkor pedig nem árthat egy kis relativizálás.
Egy kiállitás, ami nem veszi komolyan magát, sőt a témát sem. Ahogy egyre közelebb kerülök a képekhez, feltűnik, hogy az újság csak az alap, és hogy mennyire remekül kivitelezte a festő a képeket: elsőre nem is tűnik fel, hogy az újság nem lehet másfélszer két méteres, minden részlet stimmel.
A képek emellett természetesen az aktuálpolitikáról szólnak, és hát a nagy vizen túl most eléggé megvan az a téma, amivel mindenki foglalkozik. Mégis, a kiállitás nem Trumpozik, hanem csak finoman befesti a két kezet fogó öltönyöst egy aprócskát oda nem illő citromsárgával, ezzel nagyjából meg is tudtunk mindent.
Azt sajnos nem tudtam eldönteni, hogy tényleg a New York Times ennyire jó újság még mindig, hogy nem csupán a háborúval és a bulvárral foglalkozik, hanem nagyobb lélegzetű dolgokkal is, mindenesetre a kiállitott képekből ez derül ki. Bármennyire is temetik ma már a nyomtatott sajtót, azért ilyne feldolgozásban szivesen fogyasztanánk bármikor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése