Tegyük akkor rendbe ezt a témát. A művészet kedvelésének sokféle formája van, a gyűjtés pl. elég szoros kapcsolatot feltételez, mivel a gyűjtő jó esetben nem a nevet veszi, hanem olyan képet, ami tetszik neki. Most beszélgessünk csak a magánemberekről. Ha nekem tetszik egy alkotó, általában megveszem a katalógusát. Azt aztán vagy nézegetem, vagy csak ott van a polcon, de ez már feltételez egyfajta ismeretet. Namost tegyük fel, hogy mondjuk veszek egy Birkás Ákos képet, a Művészetmalom kiállitásán 3 kép is volt tőle. Ugyebár az tudható a festőről, hogy teljes 180 fokos fordulatot vett, amikor rájött, hogy ő mégis embereket akar festeni, és eldobta az addigi életművét. A kiállitáson csak az ezutáni időszakából láttunk képet, nem tudom, tudatosan-e. De az biztos, hogy mig a tüntetős képe bizony méretben, az életműben elhelyezkedő szerepe miatt, és a minősége miatt is főműnek számit, a másik két kiállitott kép szinte eltűnt- és eleve paraván mögé rakták.. Azt akarom ezzel mondani, hogy a másik két kép nem volt a kiállitásra való. Ugyanis mind méretben, mind minőségben, mind témában nem ütötték meg a másik kép által felállitott mércét.
Namost. Mit csinál egy gyűjtő? Milyen képet vesz? Ami éppen eladó? Vagy azt, ami fontosnak tűnik az életműben? A legtöbbet idézett képet? Bizony nem könnyű eldönteni, mint ahogy azt sem, hogy az életműből egyáltalán melyik képek a legfontosabbak. Namost ennél a kiállitásnál azt éreztem, hogy a vásárolt képek rosszul lettek kiválasztva. Hagyjuk is a két pöttöm képet, amit csak az alkotó neve miatt vettek meg (na meg mert olcsó volt, igy elmondhatják, hogy van Ackermann képük, noha az mindössze A4 méretű). Volt két El Kazovszkij kép. De a művész, hmm, kevésbé sikerült képei közül. Satöbbi, a sort bőven lehet folytatni. Általánosságban viszont az a kérdés, hogy érdemes-e jó művésztől rossz képet vásárolni? Nem. Az Art Bázelen is volt egy Brassai kép, gondolom eredeti, ha már kirakták, de olyan kép, amit maga Brassai se vállalt volna feltétlenül. Tehát lehet venni Brassait, de nem a jó képei közül. Szerintem ilyenkor nem kell képet venni. A művészettörténet fontos emberei közül - és pont ez adja a gyűjtés nehézségét - a jó képeket veszik meg először. Vagyis az nem úgy van, hogy ha sok pénzem van, akkor veszek egy Twomblyt. Már megvették előttem más gyűjtők. Persze no name magyarokat bármikor lehet venni, de mondjuk Nádlert már nem. És pláne nem a fekete korszakából.
Egy gyűjtőnek -de pláne egy kurátornak - éreznie kell, hogy a gyűjteménye milyen szinten van. Ismerni kell a művészek életművét, és nagyjából meg kell tudni mondani, hogy a gyűjtőnél lévő kép az életművön belül hol helyezkedik el. Főmű? Netán múzeumban lenne a helye? Vagy csak egy sajtpapir, amit összefirkált? Vagy egy kevésbé jelentős mű?
Szerintem kiállitani sok olyan képet, ami az életművön belül semmilyen szerepet nem kap, nem érdemes. Ackermann Ritának a Ludwig múzeumbeli kiállitása után van már új sorozata Zürichből, New York-ból, ezek közül érdekes lett volna látni valamit. De egy A4-es portré - hát eleve, nem portrékat fest ő!! - annyira futottak még kategória, hogy komolytalan.
Persze nincs semmi baj azzal se, ha valaki egy jelentéktelen művet vesz. Én is vettem, tudom is, hogy az, mégis, a festő iránti barátságból, vagy a név miatt, vagy mert emlékeztet valamire, mégis megszereztem. De nem is tervezem, hogy komoly helyen fogom kiállitani..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése