Filmajánló: visages villages

Kettest kap tőlem a film a max ötből, mert bár nem lehetetlen megnézni, igen nagy kinokkal jár.
Pedig az ajánlások egész mást vetitenek előre. Amiért egyáltalán megnéztem a filmet, az egy emlités, miszerint a Négyzettel együtt ez a másik film, amit idén meg kell nézni. Elképzelhető, hogy igy van, de azért a gyorstekerő gombját jegyezzük meg.
Az a történet, hogy Agnés Varda, a lengyel filmrendező és JR, a vizuális művész együttműködéséből óriási méretű portrékat raknak ki nem ismert faluk házfalaira. A képeket együtt készitik, együtt döntik el, hova menjenek, satöbbi. Tehát egyrészt ott van az, hogy egy nagyon idős, de jókedélyű és laza nő és egy harmincas pasi együtt vannak, Agnés bemutatja a számára fontos helyeket, de Jr is bemutatja a nagymamáját, útközben beszélgetnek, röhögnek, nagyon emberi ez. Ezt annyira, hmm, benyalták a kritikusok, hogy mást már észre sem vettek. Pedig ott van a másik történet, miszerint ők óriás méretben nyomtatnak képeket, és azokkal unalmas házfalakat plakátolnak.
Ez mind szép és jó, de a valóságban a filmen nem egészen ez történik. Hanem az, hogy elmennek vidékre, és igyekeznek bemutatni ott embereket. De sajnos pont ez a része rettentően unalmas. Megismerünk egy nőt, aki kecskéket fej, egy fickót, aki 200 hektárt egyedül művel, beszélgetünk emberkékkel, minddel felszinesen. Bemegyünk egy gyárba, Le Havre-ban konténereket pakolunk, nem mondom, hogy amúgy jártam már ott, de végső soron ez nem érdekelne annyira, hogy filmet nézzek róla. Ami érdekelne, abból viszont keveset látunk.

Egyszerűen nem értem, hogy miért nincs több film művészek együttműködéséről. Pláne igy, hogy egyikük egy mindent látott, de nem cinikus, hanem vidám nagymama, másikuk meg egy figyelni is képes fickó. Az együttlevésükből nagyon sok izgalmas és érdekes jelenet lett, nagyjából ezek miatt érdemes megnézni a filmet. És bár a "nagymama" is érdeklődik Jr után, azért itt inkább Agnés beszél, ő hozza a Goddard szinész iránti érdeklődést és még rengeteg témát, Jr pedig kicsit háttérbe vonul, miközben azért ő is épp eléggé ott van, hiszen amikor rendezni kell, sok ember előtt beszélni, akkor ő aktivizálja magát. Nagyon jó izlésre vall, hogy nem akarja uralni a filmet, hanem engedi Agnés témáit. Viszont ebből végülis az lesz, hogy Jr-ről alig tudunk meg valamit, pedig engem érdekelt volna. Agnés-ről persze sokat megtudunk, és a fizikai problémái, ami az időskorból ered, nagyon kedves módon kerül elénk, ettől ez nagyon emberi is lesz.
Van néhány kedvenc jelenetem is. Az egyik, amikor meglátogatják Henri Cartier-Bresson sirját, és Agnés mint egy rajongó, magyarázza a részleteket Jr-nek. A másik, amikor Jr bohóckodik Agnésnak. Az is erős, amikor azt mondja Agnés: micsoda egyedüllét! 200 hektáron egyedül..
Ami viszont borzalmas, amikor vidéki embereket mutatnak be.Ezek felszines találkozások, hosszúak, és semmiről sem szólnak. És teljesen esetleges, hogy mi mi után jön, és az egész filmnek nincs ive. És egyszerűen nem megy elég mélyre a két művész kapcsolata.
Viszont ha már ennyit irtam róla, akkor mégiscsak egy film, amiről beszélni lehet, nemigaz?