Bereményi Géza - Vető János: Antoine és Desiré fotókönyv

A novella + fotókönyv műfaja nagyon nehéz. Két területen kell(ene) maradandót alkotni, ráadásul úgy, hogy azok még együtt is működjenek, sőt együtt többet mondjanak, mint külön. Nem véletlen, hogy nagyon kevés jó fotókönyvet ismerek.
Ennek a könyvnek a lényege az, hogy van egy fotó (fotósorozat), és mellette (alatta) van egy rövid szöveg (ami egy hosszabb szöveg tördelve, gondolom). Ahogy a képek és a szövegek mennek, a könyv végére össze kéne állnia valaminek. Egy történetnek, egy szép illusztrációnak, bárminek. Persze azt is lehet, hogy egy oldalon csak szöveg van, vagy csak kép. Ideális esetben, ha olvassuk a szöveget, akkor is kell kapnunk valamit, és akkor is, ha csak a képeket nézzük végig. De azért az is biztos, hogy titokban azt várjuk, hogy a két hatás erősiti egymást.

Ennél a könyvnél még az is bonyolitja a helyzetet, hogy az Antoine és Désiré valójában egy Cseh Tamás album, és amit látunk, az az album vizualizációja. Vagyis adott. Az sem nagy kérdés, hogy Vető János, akit amúgy nagyon tisztelek, a 70-es években nem fotókönyvnek szánta ezt az anyagot, hanem az album dekorációjának. A cimlapképen jól is látszik, hogy hiába Antoine és Désiré a főszereplők, mégis a Cseh Tamást látjuk.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez valójában nem egy fotókönyv, hanem egy dokumentáció könyves feldolgozása. Vető (vagy más) valamiért úgy gondolta, hogy meg akarja jelentetni az összes képet, és ehhez kerestek (irtak) szöveget. Ez már elővetiti, hogy mi is lesz az én problémám.
Amikor Galántai György megjelentette a Balatonboglári kápolnatárlatokról szóló könyvét, akkor ahelyett, hogy csupán a műveket hozta volna le, vagy utólag valamit hozzátett volna az egészhez, teljesen feldolgozta, dokumentumokkal kibővitette a könyvet. Ami igy egyszerre dokumentumforrás és egy izgalmas történet is. De mit látunk itt? Antoine és Désiré nagyon vázlatosan elnagyolt portréját, ami tele van kiszólásokkal, értelmetlenségekkel, a szöveg pedig pocsék. Elmondaná valaki, hogy amikor Désiré azt mondja, hogy 10 év múlva autóbalesetben fogok meghalni és te fogsz vezetni, Antoine, akkor miért mosolyog a képen, mint egy fakutya? Egyáltalán, a Désiré miért mosolyog folyton? Tele van tragédiákkal az élete a szöveg szerint, és nincs egy kép ahol elhinném neki.
Persze az történt, hogy megvolt a képanyag, azt már újrafotózni nem lehet, a szöveg..Azt meg elnagyolták. Kár érte. Ez igy pocsék. Persze a Cseh Tamás rajongók igy is megveszik majd.