A képregények érdekes határterületen helyezkednek el a művészetekben. Mig a franciáknál teljesen egyenrangú egy regénnyel, nálunk finoman szólva nem ez a helyzet. Talán azért sem, mert azok a könyvek, amiket afranciáknál olvasok, és amikről itt a blogon is olvashattok, nem jelennek meg nálunk, igy esély sincs arra, hogy a képregényt ne a supermannel, esetleg a Hahotával azonositsák.
Na ezért jó ez a fesztivál. Mert ugyan jelen van a Superman is, de a hangsúly azért a saját történeteken, azokon az alkotókon van, akik önálló történeteket irnak, általában a saját életükről. Ilyenből is szerepelt jópár a Dürer kertben.
Ezzel együtt a rendezvény azért megmaradt a haveri barangolós alapokon, vagyis nem vitték túlzásba a szervezők a különprogramokat. Volt dedikálás, csere, előadás, de azért az emberek többsége a standok körül portyázott. Én is összeszedtem jópár könyvet, ezekről hamarosan beszámolok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése