Keith Haring az Albertinában Bécsben

Menjetek Bécsbe Keith Haring kiállitásra. Ez tényleg ennyire egyszerű. Ez egy jó kiállitás, Keith Haring pedig kötelező anyag. A korszak Andy Warhol és a Pop, ők amúgy barátok is voltak, Jean-Michel Basquit-al együtt. Keith stilusa semmivel sem összetéveszthető, egyszerűnek tűnő, de pontos és következetes vonalvezetése élmény. Pennsylvania közelében nőtt fel, de a történet onnan kezdődik, hogy felment New York-ba tanulni, és a metrók reklámtábláira rajzolt. Két hirdetés között fekete kartonnal takarták le a rajzokat, és Keith ezt használta ki, azokra rajzolt. Szinte egy perc alatt - mivelhogy ez illegális volt- telerajzolta a nagy felületet, méghozzá nem is akárhogy. Most, az Albertinában láthatunk párat ezek közül a rajzok közül, és tényleg nem vázlatok, kidolgozott művek annak ellenére, hogy gyorsan készültek.
Különben micsoda ellentmondás, hogy az Albertina egy királyi palota, Keith pedig a metrókban rajzolta műveit, mégis most a palotában láthatók a művek.

 A fiatalokat amúgy láthatóan foglalkoztatta a kiállitás, és ilyen szempontból szerintem ez egy merész bevállalás, mivel a képeken szex, erekció, erőszak egyaránt előfordul. És még ott van a politika. A képaláirások informativak, de érzésem szerint egy kicsit túl sok a politika. Már a bevezetőszövegben eljutunk Martin Luther Kingtől  az atomkatasztrófákig, vietnámi háborútól a homoszexualitásig. Hogy Keith-t sokkolta volna a vietnámi háború? Nem tudom. De én biztos nem igy vezetném fel a témát.
Ebből a szempontból szerintem a Keith Haring - la petite prince de la rue - az utcák kis hercege film az iránymutató. Ezen látjuk, ahogy lemegy a metróba New York-ban, és 20 másodperc alatt rajzol valamit egy fekete reklámtáblára. A rendőrök letartóztatják.. Valahogy több pop-ot raktam volna be a kiállitásra. Részleteket a filmből. A pop shop felépitett mását. Több filmet. De látjátok? Valójában nagyon jó ez a kiállitás, de én már arról irok, hogy mit lehetne jobban. Pedig most emlékezzünk meg arról, hogy ezeket a képeket nemigen láthattuk eddig - én se láttam - ugyanis legtöbbjük magángyűjteményből érkezett, olyan helyekről, ahonnan nem sűrűn szoktak kölcsönadni. Hogy most mégis megtették, az bizony sokéves előkészitő munka eredménye. A kiállitás meglehetősen sok képet tartalmaz - persze mindig lehetne többet, de nagyon jó az arány az ismert és a marginális kép között. Igen, ezek főművek, amik eljutottak ide, legalábbis zömmel. Abszolút fejet hajtok a szervezés profizmusa felett.

Egyébként emlékszem, egyszer a Ludwigban is volt egy Keith Haring kiállitás, de hogy azon milyen képek voltak, nem emlékszem.
Szóval menjetek Bécsbe az Albertinába.

La Revue 1.szám

Újságot csinálni jó, más kérdés, hogy már annyi művészeti lap van, hogy Dunát lehet rekeszteni belőlük. Másrészt nincs ember, aki képes lenne áttekinteni és minden hónapban magáévá tenni az összes érdekes lapot.
És persze mi az érdekes? Minden művészet? De miért nincs lapja a falfirkáknak (amúgy van)? És a köztéri szobroknak? Vagy a 18. századi tájképfestészetnek? Szóval akárhogy nézem, még a sznob new-yorki művészetfanyalgóknak is van lapjuk, úgyhogy igazán elfér mégegy. És most nem a Havibajra gondolok, bár az is elfér, hanem a La Revue-re, ami egy fotóslap. Vagyis..

 Tavaly új vezetője lett a párizsi fotóháznak (MEP- Maison Européenne de la photo) és az ő ötlete volt a lap is. Ami annyiból nem meglepő, hogy mondjuk ott a holland Foam, hogy csak egy példát mondjak, aminél szintén van kiállitóhely, meg újság is..Viszont ilyenkor nagyon félő, hogy valami muszájból fenntartott, maradék fotókból összerakott reklámlap lesz. 120 oldal, de micsoda oldal, fényes, vastag papir, az ár pedig mindössze 7 euró. Ez gyanús..
De nem, nem reklámlap, sőt. Minőségre egyenesen könyv, méghozzá jobbfajta album, biztos, hogy egy vagyonba kerül a nyomtatása. A témái pedig ki tudja miért, nem a fotóházat követik. Talán mert akkor senki se nézné meg a kiállitásokat? Nem tudom. Az biztos, hogy én elrakom ezeket a példányokat. Orlan fotókönyvével már szemeztem korábban is, csakhogy 50 eurót akkor nem tudtam kiadni érte. Itt meg annak a 30 %-a megvan, ez azért nem rossz. A többi téma szintén fotóportfólió. Ilyen szempontból elég egysíkú a lap, habár rögtön az elején egy gyűjtő beszél a képeiről meg hogy miért gyűjt. Ez a legérdekesebb cikk a lapban.
Minőségi lap ez, oda kell figyelni rá. Na ja, meg a többi 578 hasonló lapra...

Kitekintés

Angliában azon keseregnek, hogy a Brexit miatt erősen visszaesik a múzeumok forgalma. Hát, nem ez lesz a legnagyobb bajuk, ha tényleg kipotyognak az Eu-ból, de már most is látszik, mennyire megzuhantak. Ugyanis akármennyire tetszik vagy nem, de London volt az Eu pénzügyi központja, cégigazgatási központja, egy logikus lépés Amerikából Európába egy vállalatnak. Hát ennek most úgy tűnik annyi. A pénzügyi cégek elkezdtek elköltözni, az emberek depressziósak, logikus, hogy a múzeumlátogatók is eltűntek. Márpedig a múzeumok látogatóinak 47 %-a jött külföldről. Én is sokat utaztam, mert azokat a kiállitásokat nem lehetett máshol látni, és a pezsgés akkora volt, hogy még én is érzékeltem Pestről. Most egy kicsit nagyobb csend van, a font is esett, mindenki készül a rossz időkre. És ami még aggasztó: a fiatalok számának esése. Az Art Newspaper szerint legnagyobb számban a fiatalok tűntek el a Tate-ből, ami valahol érthető, hiszen nekik a műalkotások unalmasabbak lehetnek, mint egy játékprogram a telefonon, és nincsenek olyan új sztárok sem, mint Damien Hirst vagy David Hockney. Persze tegyük hozzá rögtön, hogy az angoloknak azért szükségük van a külföldiekre, az Eu-ra, ez a visszaesés átmeneti lesz.
Eközben Párizsban a Louvre elutasitotta a francia kulturális miniszter, Francoise Nyssen kérését. A hozzánk képest ezerszer, milliószor jobb állapotban lévő művészeti nevelés érdekében a miniszternő azt szeretné, ha pl. Da Vinci Mona Lisáját körbeutaztatnák az országban, több száz társával együtt olyan helyekre is, ahol talán még nem is hallottak Leonardo-ról. A Louvre igazgatója egyszerűen nemet mondott, a Mona Lisa nem megy sehova, olyannyira, hogy a jövőre nyiló Louvre beli Leonardo kiállitásra se költöztetik le a képet - pedig az csak két emelet lenne. Persze ne feledkezzünk meg arról se, hogy már igy is épp elég pletyka van arról, hogy hol őrzik az eredetit, hogy hány másolatot készitettek, hogy pl. a 2. vh idején átverjék a németeket. Ettől függetlenül az arles-i kötődésű, vagyis provence-ből induló kulturális miniszter szeretné, ha több vidéki művészeti esemény lenne, ami azért pont Franciaországban vicces, ahol vidéken is tetszőleges helyen eldobva a követ tutira egy múzeumot vagy galériát találunk el. Bár mi is itt tartanánk!
Mi inkább az olaszokhoz vagyunk közelebb, ahol a szélsőjobboldali, de amúgy 13 %-ot elért párt azt találta ki, hogy a Comó tónál lévő volt Mussolini főhadiszállást alakitsák át múzeummá, és oda csak mélyolasz (nagyon olasz) művek kerülhessenek. Namost a kortárs művészeti piacon Olaszország sehol sincs, miről beszélnek ezek? Hát az olasz kultúra felsőbbségéről szólnak a hirek, meg arról, hogy mivel kormányalkotó tényezők, és másnak semmilyen ötlete nincs mit kezdjenek a kultúrával, igy még az is lehet, hogy megvalósul a terv. Hát, ha szeretnék magukat kiröhögtetni, csak tessék. Ezt ugyanis már sokszor megirtam: önmagában az, hogy valami milyen nemzetiségű, a művészetben nem jelent semmit. Ugyanakkor hol izgat engem ez az egész? Csináljanak annyi múzeumot, amennyit akarnak - részemről továbbra is Londonra, Párizsra figyelek jobban.

A Ghent (hollandia) múzeum igazgatónőjének gyors bukása

Épp tegnap irtam le, hogy nagyon kell vigyázni az orosz avantgárddal, ugyanis rengeteg a hamisitvány, olyan helyeken is, ahol az ember nem gondolná. Könnyen hamisitható képekről van szó, igény viszont van rájuk, mert a gyűjtők valamiért érdekesnek találják ezt a korszakot. Nagyon komoly bandák álltak rá a hamisitásra, hiszen lényegében senki sem tudja ellenőrizni, hogy 100 évvel ezelőtt mi is történt Oroszországban, tényleg volt-e olyan kép.
Ezúttal a ghenti múzeum igazgatónője repült a székéből a hiszékenységének köszönhetően. Orosz avantgárdról szóló kiállitást szervezett egy orosz művészeti alapitvány segitségével. Ennél authentikusabb nincs is ugye? Pechjére egy hamisitóbandában bizott meg, akik létrehoztak egy alapitványt, végülis miért ne hoznának létre, ha igy át lehet verni naiv embereket? Az sem tűnt fel, hogy az alapitvány soha sehol nem adott semmilyen művet sehova, nincs semmiféle tevékenysége, de ez persze kivülről azért nehezen látható. De nem is ez volt a baj. A kiállitás megnyitóján a múzeum baráti köre jelezte, hogy a képek többsége legalábbis igen gyanús, hogy hamisitvány, és gyorsan be kéne zárni a tárlatot, mielőtt komolyabb baj lesz. Erre az igazgatónő két szakértőt nevezett meg, akik fél éve azon dolgoznak, hogy eredetiek-e a művek, és az ő zöld jelzésük alapján rendezték meg a kiállitást. Ez idáig még egész európainak tűnik, hanem most jön a csavar: a két szakértő villámgyorsan körbekürtölte a világot azzal, hogy nekik aztán semmi közük a kiállitáshoz, sosem látták a képeket és pláne nem igazolták őket. Bukta! De még ebből is ki lehetett volna jönni, csakhogy az igazgatónő, nem tudjuk meg miért, még ekkor se zárta be a kiállitást. Na erre már összeült a múzeum felügyeleti szerve, és pikk-pakk kitették a szűrét a nőnek. Később találtak pár dokumentumot, ami a kiállitott képek eladási lehetőségeit taglalta. Ezzel lett kerek a történet. A hamisitók megfestik az orosz avantgárd remekeit, a múzeum bemutatja, a vevők pedig fáradjanak a kasszához. Ez most nem jött össze, a rendőrség lefoglalta a képeket, a dokumentumokat, a múzeumot szerető emberek pedig fogják a fejüket, hogy miért kellett lerombolni egy jónevű múzeum hirnevét.
Az biztos, hogy dupla óvatossággal kell kezelni az orosz avantgárdot!

A Centre Pompidou Brüsszelben

Hoppá! A Louvre ugyebár Abu Dhabiban bővitett, a Pompidou központ pedig Brüsszelbe tart. Egy régi Citroen garázst alakitanak át kiállitóhellyé. Annyiból teljesen jogos az elképzelés, hogy egyrészt már most is van Metz-ben egy Pompidou központ, csak ugyebár az innen Pestről eléggé kiesik, Brüsszel viszont 1,5 óra vonatútra van csak Párizstól - persze ha éppen nem sztrájkolnak a dolgozók... Brüsszelben valóban nem volt még hasonlóan nagy léptékű művészeti központ, művészeti vásárból is csak egy antik darabokra specializált van, ezért a vérfrissités bizonyára jól fog jönni.
Az is nyilvánvaló, hogy mondjuk Londonba nem sok értelme lenne konkurenciát állitani a Tate-nek, Pesten meg ugyebár nincs kortárs művészeti élet, tehát ide se...Brüsszel jónak tűnik. Egy kedvcsináló videó mindenesetre már van. http://www.kanal.brussels/

Nekem már jó hétvégém lesz

Milyen kellemes véletlen, hogy a Le Journal des arts magazin éppen az 500. számához érkezett...Emiatt aztán kitettek magukért, és egy extra vastag számot hoztak ki.. De ha már, akkor a The Art Newspaper meg a 300. számához érkezett..

Mindkét lapból fogok tallózgatni, egyelőre belevetettem magam egy William Klein interjúba...

Chagall, Lissitzky, Malévitch, Orosz avantgárd Vitebskben

A Pompidou fő attrakciója ez a kiállitás, legalábbis a legnagyobb betűkkel, zászlókkal ezt mutatják Párizsban. Kár, hogy Malevits-re lecsapott már Amsterdam: a modern anyaggal foglalkozó Stedelijk megvásárolta az elérhető nagyobb részét, és bizony erről a korszakról nekem az jut eszembe, hogy a művészettörténet tanárom vagy hatvanszor elmondta, hogy gyerekek, tele van a piac hamisitványokkal, mivel ezek könnyen másolható dolgok. Azt már csak én teszem hozzá, hogy amúgy az ötleten kivül, hogy legyen absztrakt, azért ezek a művek nem túl érdekesek, sőt. Mig mondjuk Moholy-Nagyban rengeteg ötlet van, itt nem érzem ezt a vibrálást.

Persze azért érdekes, hogy onnan indult Chagall, Malevits, Kandinszkij, csak éppen ők szépen elhúztak Párizsba, vissza se néztek.
A kiállitás természetesen történelemórával indul és Malevits-el, aki a geometrikus dolgaival valóban újat hozott. Ma már ezek eléggé érdektelen képek. Chagall, mint mindig, most is érdekes, de ő annyira máshonnan jön, hogy egyszerűen érthetetlennek tűnik az ő találkozásuk. Pedig szépen elolvashattam, hogy nemcsak találkoztak, de közösen próbálták a művészeti oktatást megújitani, terveket dolgoztak ki, hogy aztán pár év múlva elsodorja őket az orosz valóság.
Tényleg érdekes volt a kisérlet, a kiállitás meg tanulságos, de az esztétikai élményt máshol kell keresni, ez itt inkább történelemóra.