Távolabbról kell kezdenem. Erről a
kiállitásról, pontosabban erről a háromról, mert a kinai művész több helyen is
kiállit Bécsben, már megirtak mindent a lapok. Az Artmagazin összefoglalta az
összes tudnivalót, a műértőben Aj Wei Wei-ről itak bővebben. Röviden
összefoglalva a kinai művész elhozott Bécsbe egy komplett XIV. századi
teacsarnokot, amit aztán felépitettek a 21. század múzeumában. A Wang
kereskedőcsalád befolyásos és gazdag volt, de a történet szerint összeszűrték a
levet az uralkodóval, és ezt kivánta a művész megjeleniteni.
Azt még tudni kell, hogy Aj Wei Wei hatalmas
csapattal dolgozik, és nem ő személyesen késziti a műveit. Ezt csak azért
emlitem itt, mert nehogy valaki azt gondolja, hogy ő egy épitész, akit a
térkihasználás érdekel, netán szobrász, akit a fafaragások hoznak lázba. Nem. Ő
politikus művész, vagyis minden művével a politikát ábrázolja egyfajta modern
Greenpeace-ként. A leirások szerint ezzel a művével azt akarta mondani, hogy
hiába gazdag valaki, ha kiesik az uralkodó bizalmából, akkor vége, hamar
lehullik a mélybe.
Engem azonban nem ez fogott meg. A politika
ezen része nem érdekel annyira, meg hát annyi filmen láttuk már, hogy mindenki
visszaél a hatalmával, hogy ezért önmagában nem irnék. Azért itt meg kell
jegyeznem, hogy az igen kiváló Aj Wei Wei film kötelező ebben a témában. A
másik film amit ajánlanék, az Exercise de l'état, sajnos magyarul nem jelent
meg.
Nem, függetlenitsük most magunkat a
háttértől, mert a lényeg, amiről nem irnak a lapok, egész más. Ez pedig a
monumentalitás. Nevezhetném stilusnak, nagyvonalúságnak is. Ez a teacsarnok,
hiába csak egy raktárépület, gyönyörű. A
fa vastagsága és kezeletlensége ellenére is erős dacolása az idővel egészen
megható. A diszitések - olyan helyeken is, amik nem vagy alig láthatók- azt
jelzik, hogy az épitők nem csupán egy dobozra gondoltak, hanem egy
esztétikailag értelmezhető házra. Tágabb értelemben arra emlékeztet, hogy
használati tárgyaink, de akár a ruhánk, egy kulcs vagy széktámla is lehet több,
mint egy funkcionális tárgy.
Az is jó, hogy az épület mellett néhány
farönköt leraktak, ezáltal érzékeljük a fa vastagságát, hosszát, és hogy
mekkora munka lehetett összeállitani a házat. Az emeletről pedig szép
rálátásunk van a diszitésekre, a tetőszerkezet láthatóvá tételével pedig azt is
látjuk felülről, hogy milyen szépen oldották meg az illesztéseket. Az egész
épület, igy egyben és ezen a helyen lenyűgöző, pedig csak egy faváz.
Csodálatos.