Body, soul. Az ESSL múzeum kiállitása Bécsben

Amikor először megláttam az Essl múzeumot, ami kizárólag autóval (na jó, az Albertinától indul busz is) közelithető meg, mert nem is Bécsben van, hanem onnan 10 km-re, egyből cool helynek tartottam. Az épitészet kivülről kicsit rideg, de belülről nagyon érdekes és egyedi, meg ami a lényeg, nagyvonalú tereket hozott létre. Georg Baselitz jó 4 * 5 méteres képei is jól mutattak a falakon, na meg persze Baselitz-et bárhol szivesen kiállitották volna, nyilván ő is csak egy példa, de hogy volt miért az essl-be menni, az biztos. Kár, hogy aztán ahogy szokott, a tündérmesének vége is lett, jött a válság, a cég, amiből finanszirozták a múzeumot, majdnem tönkrement, kivonult, leépitett. A múzeum maradt, de eleinte kiállitás nélkül, vagyis másfél évig tartó időszakos kiállitással, aktivitás nélkül. Túlélték.
Most meg már jönnek vissza, kis lépésekkel, de igy is nagy szó, hogy a múzeumot nem zárták be, nem adták el, nem lett belőle malacnevelde és satöbbi.

A Body és soul kiállitás azért lényegében érdektelen. Nagyrészt a saját kollekcióra szoritkozik, és az én izlésem elég távol áll az övéktől. De hát mit mondjunk, ha Arnulf Rainer a sztár. Elrajzolt arcok cimet adtam volna leginkább a tárlatnak, és egészen őszintén szólva most, több mint egy hét elmúltával már egyáltalán nem emlékszem egyetlen képre sem, csak a rengeteg Maria Lassnig-ra, akit viszont nem tartok jónak. Sajnos a válság hiába ért véget, az essl meg sem közeliti a korábbi önmagát. Milyen kár!

A képeket végignézve, amiket készitettem, mégiscsak volt egy kép, ami nagyon tetszett. Marcus Muntean és Adi Rosenblum a festők, és a kép cime a lényeg, ami: few things in the world are actually misterious, most things have disappointing explanations somewhere behind them, no matter how strange they seems at first. Leforditva: nagyon kevés dolog titokzatos a világban, a legtöbb dolognak csalódást keltő magyarázata van függetlenül attól, mennyire furcsának tűnik elsőre. Ott a pont.