Saul Robbins: Wheres my happy ending?

Ez egy nagyon őszinte könyv, vagy inkább füzetke, de ez is csak azt mutatja, hogy nem a jó papir teszi a katalógust. Sokak élménye, hogy nem tudnak gyereket összehozni, ilyenkor pedig a kétségbeesés mellett meddőségi központok, mindenféle vizsgálatok következnek. Mesterséges beültetés, satöbbi. A folyamat finoman szólva is frusztráló, amellett, hogy természetesen kétesélyes, hiszen senki sem garantálja, hogy egy zsák pénz befizetése után valóban ott lesz a gyerek. Amennyire értem a folyamatot, a legrosszabb az egészben az lehet, hogy ilyenkor mindenki önmagát vádolja, hogy ő miért nem képes rá, és ez bizony semmilyen kapcsolatnak nem tesz jót. Saul könyve ebből mutat be meglepően sokat, amellett, hogy ez nem egy dokumentarista sorozat, vagyis Saul asszociációit követhetjük végig a lapokon. Amennyire egyszerű ez a koncepció, annyira hatásos.

A képekben sajátos romantika is látható, talán épp az a plusz, hogy nem csupán végigköveti az olvasó számára semmitmondó eseményeket, hanem inkább az érzéseit vizsgálja és vizualizálja az orvosi leletek és kórlapok mellett, igy elkerüli a szakszerűség szükségességét, helyette pedig személyes tapasztalatot tesz. Jó könyv.