10 jövőbeli sztár a Beaux arts magazin szerint

Ez olyasmi, amit szeretek: elmékedni arról, hogy ki lesz a következő Damian Hirst vagy Jeff Koons...A művészeti szintérnek is szüksége van a fiatalitásra, no persze úgy értem, hogy szükségük van mondjuk 50 művészre, ehhez képest van 5.000.000 ...És nem lehet mindenki Coco Capitán, haha.. (lásd előző bejegyzéseket) A Beaux Arts magazin most 10 fenegyereket mutat be, akik a jövő sztárjai lesznek - szerintük.

Na igen. Majd ha akadémikus leszek, akkor majd kikutatom, hogy a korábbi sztárjelöltekből lettek-e tényleg sztárok, vagy csak eltűntek a süllyesztőben..Mert a verseny az bizony nagy.
Első jelöltjük, Raphaela Vogel videóval, szobrokkal, objektekkel foglalkozik, nagyon modern, biztos vagyok benne, hogy izzanak az Instagramos lájkjai..És igen, a játék kedvéért megnéztem, 3000 követője van, ami azért nem kevés, bár persze nem is milliós.. Egyébként igen, a legnagyobb dilemma egy ilyen listával mindig az, hogy rendben, hogy ők izgalmasak, fiatalok, de van mellettük 5 millió másik, akik látszólag ugyanolyan érdekesek, csak épp most nem kerültek be ebbe a válogatásba..Annyiból viszont nagyon is korrekt a lap, hogy tényleg mindenféle műfajból összeszedtek érdekes embereket, akik akár tényleg lehetnének is a holnap sztárjai Maya Rochat pl. egészen jó referencialistával rendelkezik, a művei szinesek, szagosak, egy szavunk sem lehet. Illetve várjunk csak. Ha jól emlékszem, a Pompidou, a Tate, a nagyok nemigen foglalkoznak fiatalokkal, pedig biztosan érdekes lenne mondjuk egy top 500 fiatal kiállitás a Pompidouban...
A magazinban bemutatott művészek érdekesek, és top 10 méltatás nélkül is érdekesek és érdemesek a bemutatásra, úgyhogy lehet, hogy hamarosan visszatérek a témára...

Új Albertina múzeum

Hoppá! Egy ideje már csodálattal szemlélem az Albertina szakmailag elképesztő stábját. Most újabb 5 évre megválasztották a jelenlegi igazgatót, akinek nem mellesleg 9 kihivója akadt. Egy kicsit jobban működik arrafelé a demokrácia.. Ugyanakkor elég nyilvánvaló volt, hogy Albrecht Schröder ellen nem sok kifogás merülhet fel: kiváló kiállitások és nemzetközi népszerűség jellemzik az intézményt, kár lenne ezt eldobni egy újabb szerencselovagért..
De nem ezért irok róla, mert ez szinte természetes arrafelé. Hanem ezzel egyidőben bejelentették azt is, hogy a Albertina egy második épületet is megnyit, amit jelenleg épp renoválnak. Ez a Künstlerhaus, ami a Belvedere mellett van, kicsit kijjebb a városközponttól, a pályaudvarhoz is közel. Kortárs múvészetet fognak bemutatni, és ami még érdekesebb, hogy oda kerül a szépemlékű Essl gyűjtemény anyaga, ami ugyebár bezárt pár éve.

Ezek bizony jó hirek, júniusban már többet fogunk tudni az új épület megnyitójáról...

Ren Hang a párizsi fotóházban

Fiataloké a fotóház, Coco Capitán 26 éves, Ren Hang harmincvalahány lenne, de 29 évesen meghalt. A fotóház fiatalitani akart, és Ren Hang esetében biztosra mehettek a közönségsiker tekintetében. Ki ne szeretne pucér nőket nézegetni, sőt, egyszerre többet is. Ren Hang képei meglehetősen hasonlitanak Nobuyoshi Araki műveire, de őszintén szólva már Araki is kicsit sok nekem. Ren Hang persze nagyon könnyen emészthető, populáris, és valószinüleg egyedül Kinában tudott olyan modelleket találni, akik fegyelmezetten csoportba rendeződnek és nem tolják az egyéniségüket előtérbe.

Amikor hat lány ugyanabban a pózban, és persze ezek főleg erotikusnak szánt pózokban mutatkozik, az nálam nem a szerelem jele. Ezek a nők felcserélhetők, egyéniségüket elvesztett szexuális tárgyak. Na ja, a kinai kultúra nem igazán az egyéniségről szól, amennyire én ismerem.
Érdekes, hogy a bemutatkozó szöveg arra helyezi a hangsúlyt, hogy a hatóságok sokszor közbeavatkoztak a képek készitése közben. Néhány képen valóban látszik, hogy egy épület tetején készült, egy pici még a tájból is látszik, de azért elég érdekes, hogy egyfajta szabadságharcként állitják be a pornográf képek elkészülését. Talán több Catherine Millet könyvet kéne olvasniuk?

Photobook now! kiállitás Bécsben

Nagyon vártam Bécsben a a fotókönyv kiállitást, mert olyan könyvek láthatók ott, amiket jó eséllyel máskor nem tudunk elcsipni. Általánosságban igaz, hogy rengeteg könyv jelenik meg, és a független szereplők nem jutnak elég promócióhoz ahhoz, hogy feltünést keltsenek. Azért nem kell izgulni, pl. az Anzenberger galéria igen sok kiadványt mutat meg galériájában.

Ez a kiállitás intim helyzetben, apró fülkékben mutatja be a kinálatot. Egy fülkébe nagyjából 15 könyv kerül, és kb. 2-3 ember fér el, igy az intimitás garantált. Végigjárni mégsem egyszerű a tárlatot, mert nagyjából 10 fülke sorakozik egymás mellett. Mire az utolsóhoz értem, pont elegem is lett a fotókönyvekből. Még a művészeti fotókönyveknél is végtelenül széles ugyanis a skála: akad projektalapú mű, utazásos, egy témakör körbejáró és ezeknek minden verziója, áthallása.
Hogy érdemes-e végignézni az összes könyvet? Aligha. Nagyon sok olyan környezetet mutat be, esetleg olyan szemszögből, ami nagyrészt érdektelen, legalábbis számomra. De 5 fotókönyvből egy mindig nagyon érdekesnek mutatkozik, és ez megéri a többi 4 végiglapozását. Hasonló a helyzet, mint Arles-ban: ott is egy óriási terembe pakolják ki az újdonságokat, és ott is el szoktam veszni egy órára..Ami idén feltűnt, az a nyomdai ötletek sokszinűsége. Visszahajtott oldalak, kihajtható lapok szinesitették a kinálatot..Viszont még mindig sokan gondolják úgy, hogy a saját szomorúságukat feltétlenül meg kell örökiteniük...Ez öröknek tűnik...

New Materialities kiállitás a Pompidouban

Mi számit élőnek? Én bevallom, lemaradtam a kérdésben, és pl. a föld nélküli növénytermesztést se értem feltétlenül, de ettől még az is működik. A biológia és a kémia már nagyon messze jár ettől. Az igazán menők manapság ugyanúgy épitkeznek az élő anyagokkal, mintha az beton vagy műanyag lenne.

Nem próbálok úgy tenni, mintha érteném, de nagyon érdekes, hogy 3D nyomtatóval nyomtatnak földet a virágnak, és az ki is kel abból, vagy széket készitenek egy, izé, hümhüm anyagból. Ez a kiállitás olyan dolgokat mutat, amikre korábban legfeljebb sci-fi irók fantáziájában leltünk, és simán el tudom képzelni, hogy holnap ezeket fogjuk enni (vagy éppen házat épitünk belőle). A kiállitás történelmi léptékben, a 80-as évektől követi a biológia törekvéseit, de a kiállitott tárgyak, növények mind frissek. Ha úgy vesszük, ez az egész nagyon rémisztő, ugyanakkor ha vidámak akarunk maradni, a jó oldalát is láthatjuk a történetnek.

Havibaj 22

Megjelent a Havibaj magazin következő száma. Benne: interjú Oláh Dórival, a Rakétaiskola darált húsból szerzőjével és Neményi Lillával, a Hüvelygomba femzine alkotójával és sok más érdekesség. Ingyenesen letölthető a www.havibaj.com cimről..

Dominique Figarella az Anne Barrault galériában

Elsőrangú stiluskavarásra találtam Párizsban a Le Marais negyedben: absztrakt, de szöveget is tartalmaz, álprimitiv, de kitalált, posztpunk de a galériás standardaknak megfelelő. Na ezt rakjáátok össze..

A látvány - elsőre - nagyon hivogató. Erős ez a mély fűzöld, az ikszek látványosak, a szöveget pedig nem olvassuk el elsőre, hogy kiderüljön, mekkora kamu. Csak második szemlélődésre tűnik fel, hogy a nagy semmit nézzük. Stiluskavar a javából, de még igy is el tudom képzelni, hogy valakinek ez igy tetszik. És igen, akkor feltétlenül egy efféle trendi helyen kell ennek felbukkannia. Sehol máshol nem vennék komolyan..Persze arra biztosan lehet épiteni, hogy egyesek szerint a Green Day zenekar is underground..