David Shirgley az Anto Kern galériában

Mégiscsak érdemes Artforum-ot olvasni. Innen értesültem arról, hogy létezik David barátunk. Szándékosan elrajzolt figurái ugyan nem tűntek különösebben érdekesnek, elsőre simán Dan Perjovschi utánzatnak gondoltam, de itt van ez a gitár:

Problem gitárnak hivja, és rendes táblácskája is van, mintha tényleg egy problem márkájú hangszer lenne ez. Igaz, csak egy húrja van de talán épp elég az is. A fényképről vagy távolról még egészen gitárforma az alak, jobban megnézve azért sok helyen direkt elrontotta a formát, mégha nem is annyira extrém mint lehetne. Az ötlet viszont csodálatos: miközben egyesek éveket képesek pereskedni azért, mert egy másik gyártó használja az ő formájukat, miért ne lehetne egy egészen más gitárformát használni? Ilyen értelemben mehetett volna tovább is a művész, de igy is jár a pont.

Mélyi József az És-ben

Még akinek teljesen elege van az itthoni valóságból, annak is érdemes elolvasnia Mélyi József cikkét. Egy olyan szempontot hoz be, ami már régóta ott volt a levegőben, mégse mondta ki senki (amennyire én tudom). Mert ugye kezdjük csak el sorolni: bezárták a Szépművészetit, hogy miért , senki sem tudja, hiszen a felújitás a Román Csarnokot érinti, ami eddig is le volt választva az épülettől..A Műcsarnokba már nem érdemes menni, nincs ott semmi. A Ludwignak is régen volt már a fénykora, szinleg működik, de nem sok köszönet van benne... A Modem Debrecenben bezárt, most újra kinyitott, de már kiherélt programmal.. Gulyás Gábor Szentendrén pedig képtelen elszakadni FeLugossy-tól..Tavaly is összehozott neki egy kiállitást, most megint ő van Buktával és Szirtessel.. Nem azért, de ez már csak levezetés, ami azért is bosszantó, mert Szentendrén iszonyú sok kortárs művész van, és ők Gulyásnak hála teljesen kiszorultak már mindenből..Nem maradt semmi és ez azt is jelenti, hogy majd utólag, talán, fogunk rácsodálkozni arra, hogy milyen művészeti élet volt itt, ha egyáltalán, mert az általam ismert festők restaurálnak, teremőrködnek, esetleg galériában aszisztenskednek.
Ebben az idióta helyzetben Mélyi az, aki kimondja, hogy a korábban értelmes, ellenzéki és gondolatokkal teli festők is megváltoznak, elkurvulnak, hiszen pl. Bukta ma már arról hires, hogy nagy bátran kilépett az mma-ból, majd egy év múlva visszasomforgott. Jó az a havi apanázs, különösen hogy semmit sem kell alkotni érte, pont olyan mint egy 5000 ft-os lakás a várban: elfogadtad, korrumpálódtál, hát akkor húzd be a farkad és tapsolj a vezérnek.
Mélyi György Péter pálfordulását hozza fel példának, pedig minden jóérzésű ember látta, hogy az az ember, akinek korábban szájtátva hallgattuk okos és mély szövegeit, az utóbbi időben már csak a zsidó emlékhelyekkel foglalkozott... Miért csodálkozunk, hogy széttette a lábát Baánnak? Tanácsadó lett, mintha szüksége lenne Baánnak bármiféle tanácsra. És az, hogy a Narancsban jelentette be, hogy lemond, mit se változtat azon, hogy addig már szépen eltette a lóvét..Hát mit csodálkozunk, amikor Baán a saját apjának a házának itél meg x milliót kertépitésre?
Mélyi azt irja, immár emigráns lett a saját hazájában. Ez találó. Azok az emberek, akik a normális művészeti életbe vetett hitük miatt lettek művészek, kegyetlenül csalódtak. Ők azok, akik most élelmiszerboltban eladók, szinházban jegytépkedők vagy épp raktárosok. Sosem fog elkészülni az életművük. Nagy Kriszta közben festhet Orbánról portrékat, az mma majd dijazza őket. A kör bezárult. Nincs miről beszélni.

Könyvajánló: Verebics Ági katalógusa

A Verebics lányokról elfogultság és érintettség miatt nem szoktam irni, de ez most abszolút értékben is megérdemli. Áginak ugyanis kijött a katalógusa az elmúlt év munkáiról.

Ez aztán a katalógus. Mindenki tudja, hogy imádom a művészkönyveket, és ez a könyv vastag, a képek jó minőségűek, a könyv mérete is pont megfelelő. Tényleg szuper.
Hanem a képek.. Ott már van egy kis gond. Ezek a képek ugyanis rettentő távol állnak a női művészekre ráközhelyesitett képektől. Ne kerülgessük: ezek a képek felkavarók. A nyugalom megzavarására nemhogy alkalmasak, hanem az is a céljuk.
Dehát miért kéne habos-babos barbie babákat festeni? Az élet kegyetlen és ezt itt látjuk is. Az első sorból... Egyfelől van egy zsigeri horror a képekben, és ez elsőre ijesztő. Másrészt viszont végre valami más, és valódi állásfoglalás. Sosem felejtem el azt a nemzeti harcost a Godot galériában, aki magyar betyár néven futott és tényleg ijesztő volt. Egy kép, amitől valóban meg lehet ijedni, na ez már valami. Vagy most legutóbb, az Apában a kétméteres tyúkok, akik gonosz tekintetükkel mintha épp áldozatukra lesnének..
És rögtön tegyük azt is hozzá, hogy itt végtelenül precizen kivitelezett képekről van szó. Ági munkabirása lenyűgöző, és egészen közelről nézve a képeket világossá válik, hogy a képeknek az utolsó apró részlete is csodásan kidolgozott.
Nem fényezem tovább, hisz biztosan lesznek akiknek nem tetszik a munkássága. De nem ismerni őt ez után a könyv után egy kicsit ciki lesz.

Könyvajánló: Oláh Dóri: Rakétaiskola darált húsból

Ó, végre valami friss! Rettentően hiányoznak a jó művészkönyvek a polcokról, de ami elsődlegesen hiányzik, hogy készitsenek az emberek művészkönyveket. Ha valaki fest vagy rajzol, az pontosan tudja, hogy egy sorozat összerakása sokkal több, mint egyes képek egymás mögé rakása, és ugyanigy egy könyv sokkal több, mint előszó meg némi illusztráció. Ott van mondjuk Oravecz Gergő Blosszája: egy képregény, ami a szerzőről szól és sokkal többet árul el róla, mint bármilyen életrajz. Az egyes képek sorrendje, a szövegek ritmusa, a történet, hogy eljutunk-e a könyv elejétől a végéig valahova, ezek mind olyan dolgok, amit csak az tud meg, aki próbált már maga is összerakni egy kötetet. Még ha már teljesen el is készült a tartalom, sokat lehet és érdemes játszani az egyes elemek pakolgatásával. Jó móka.

Oláh Dóri ezen felül Szerbiában él(t), és ez egyfelől egyfajta vadromantikát ad, másfelől meg azért nincs ez túlságosan kifejtve, többet is mesélhetett volna róla..alapvetően itt megismerkedünk egy lánnyal, aki (természetesen) utálja a sulit, a helyzetét, azt ami körülveszi, legnagyobb vágya, hogy legyen egy kisbusza, amivel kempingezni tud, és kb ennyi, néhány haverról megtudunk egy-két dolgot. Kicsit üres? De aztán azt irja Budapestre költözéséről álmodva: "dehát hova máshova? Szerbia off - Szeged 5 év - Eger üres - ?"
Őszinte. Ezért simán elnézem neki, hogy nem éppen Kerouac vagy Hobo mélységeibe ereszkedünk le, és elég jól visszaadja, amit egy átlagos gimis érezni szokott. Első könyvnek nagyon is klafa, aztán a folytatás is hasonlóan jó legyen!

Mokry-Mészáros Dezső a Virág judit galériában

Igazából szomorú hely ilyenkor nyár elején a Falk Miksa utca. A nagyok aukcióra készülnek, de az nem nekem való: sosem értettem, miért ad ki bárki tizen meg huszanmilliókat egy századelős másodvonalbeli festményért, hiszen tudjuk, hogy az igazán jó vételek régen a páncélban vannak már, amit meg eladnak, az olyan is. Ezerszer inkább vennék egy mercit az árból, még maradna is mellette 20 kortárs képre. Nem baj, szerencsére a sokszinűség gyönyörködtet, mindenki arra költi a pénzecskéjét amire akarja. Igazán nagy dobással, mint ami volt mondjuk a Felugossy vagy a Wahorn, nem készülnek minden évben, ez van. Igazán kortársért meg ugye nem oda járunk.

Itt van viszont emberünk, és hát a Virág Judit galériában, profi fények között majdnem el is hiszem, hogy ez egy komoly kiállitás. Elvégre a tájképek nagyjából rendben vannak, a fura figurákat hagyjuk, elolvasom a szövegeket és leesik az állam. Capri, Olaszország, Párizs, Sri Lanka, ez a fickó tudott élni, ha a század elején ennyi helyre eljutott. A nagymamám még úgy mesélte, hogy a 30 km-re lévő Balatonig sem jutott el soha az anyja.
Aztán repedezni kezd a máz. Naiv művészek múzeuma, mint korábbi kiállitóhely. Hogyan? És az életrajzban bizony az is szerepel, hogy Miskolc mellett indul a történet, és a kalandjai után oda is tért vissza, hogy élete nagyobb részét végül ott töltse.

Az illúzió elég gyorsan szertefoszlik, amikor egy kicsit jobban megvizsgálom a képeket. Érdekes anyag, és profi fényekkel valóban belelátható akármi, de minden képen van valami, ami nagyon nem illik oda. Az egyiken egy furcsa dinószerű gyik, a másikon az emberábrázolás borzalmas,  a harmadikon egy fa olyan, mintha egy ovodás csinálta volna. Persze, bárkinek a képeibe bele lehet kötni, de ez valahogy mégsem áll össze. Nincs húzókép, tulajdonképpen kép is alig, ezt a mennyiséget pár nap alatt bárki megfestette volna.
Még ezzel együtt is egy érdekes szinfolt ez, ráadásul igazságtalan is vagyok, hiszen nem csak képek, szobrok, kerámiák is vannak. A nagy méretben nagyitott gondolatai elsőre jól hangzanak, de azért messze vannak Hamvas mélységeitől, sőt igy utólag az, hogy ő abban a Párizsban nem találta az érdekeset, ahol épp tomboltak az izmusok, Picasso épp ismert lett, és valójában máig ebből az időszakból él Párizs, az azért egy kicsit mellélövés..

Könyvajánló: Ladik Katalin: screaming hole

Új trend alakult ki mostanában a művészkönyvek piacán. Az El Kazovszkij életműkötet pl. nem jelent meg a Nemzeti Galéria kiadásában, helyette most jött ki, csakhogy most már 12000 ft-os áron. Az ember meg is venné, hanem a kisördög ott bujkál: ennyiért biztosan meg akarom venni? Könyvtár vagyok én, hogy minden fontos könyvnek meg kell lennie a polcomon? Nem kérdés, hogy mint jelenség, El Kazovszkij-nak nagyon is helye van minden polcon. Ám esztétikailag nem annyira fontos, hogy úgy mondjam, egy mellékszál. De az is új érzés, legalábbis számomra, hogy mérlegeljem azt, hogy az adott művész könyve megéri-e azt az árat.. Ez teljesen nonszensz, noha valós kérdés. Eddig egyáltalán nem érdekelt, hogy mennyibe kerül egy könyv, mivel 5000-nél drágább könyv nemigen volt, az Mng albumok is ekörül mennek/mentek. Tehát vagy befogom az orrom, és megveszek mindent továbbra is, vagy azt mondom, kihagyok egy amúgy vissza nem térő lehetőséget, hiszen már többször irtam, hogy ezeket a könyveket egyszer adják ki és kész, megszerezhetetlenek. Annál képtelenebb a helyzet, ugyanis rengeteg fontos emberről viszont egyáltalán nem jelent meg semmi, elég csak Erdély Miklósra, Kondor Bélára utalnom, és bizony El Kazovszkij is ide tartozik.

Erre még rátromfol Baricz Katalin, akitől viszont már többminden is megjelent, az új kötete ugyanis 18000 ft-ba kerül. Hűha. Magasra árazta magát a művésznő. És tegyük hozzá, hogy szép kiállású, minőségi könyv ez, abba belekötni nem lehet.

És itt van nekünk Ladik Katalin könyve, amely ránézésre az 5000 ft körüli kategóriában indul, de sajnos erre is 12000 ft van ráirva. Namost Ladik Katalin Erdély Miklósék kortársa, sőt, mint most megtudtam a könyvből, közös performanszuk is volt. Akkor most mi a helyzet?

Csupán annyi, hogy az Acb galéria megunta, hogy mint oly sok területről, innen is kivonult az állam. Lehet, hamarosan a fülünk se rezdül, ha saját magunkat kell megoperálni, esetleg nagyobb autót veszünk, hogy a bkv helyett mi fuvarozzuk el a megállóból az utasokat, mindenesetre nem Ladik Katalin életműve az első, ami elkerüli az Mng-Ludwig-Műcsarnok hármast. Sőt, hamarosan ez a három intézmény is felesleges lesz, mivel új beszerzések nem történnek (habár a Ludwignál valami mégis), ezért aztán az új Kondor Bélák a kereskedelmi galériáknál kötnek ki, ők is adják majd ki a katalógusukat. Ez az igazi liberalizmus, ki mondja hogy nem az van itt?

Némi következménye azért van a dolognak, és az egyik legkisebb az árcédula a katalóguson. Vegyük észre, hogy az Mng kiállitásai közül önkényesen kiemelve Ország Lilit, Vajda Lajost, Bálint Endrét, egyikük sem jelent meg igazán a műtárgypiacon, vagyis ha a Falk Miksa utcán múlott volna, most elfeledett művészek lennének a művészettörténet poros múzeumában. Játszhatjuk azt a játékot, hogy megjelentetjük Baricz Katit 18000-ért, akinek már jópár könyve megjelent, és nem rosszindulatból mondom, hogy jó kapcsolatai révén jelent meg a könyve, és közben kihagyjuk korunk El Kazovszkij-ait, Ország Lilijeit, mint ahogy már ez is történik, hiszen mondjon nekem valakit a Képzőről, akinek könyvesboltban kapható könyve van! Nagy baj lesz még ebből...

Másfelől meg örülni kell annak is, hogy egyáltalán van Acb galéria, és kiadja Ladik művésznő könyvét. Lehet, hogy meg is veszem...

Egy mondat Miróról

Múltkor láttam, hogy tőlünk nyugatabbra az egyik oviban Mirót rajzoltatnak a gyerekekkel. Kiraktak egy könyvet, és a gyerekek megpróbálták lemásolni. Egy másik héten Klee-t kapták. Ez tetszik. Én mikor is találkoztam Klee-vel bármilyen iskolában? Még az egyetemen művtörin sem...