Ez egy kicsit erős, mint mikor a Vissza a jövőbe filmben rossze kezekbe kerül az almanach..Ez biztos csak egy alternativ valóság, ahol az amúgy elkészült és megnyitóra meghirdetett kiállitást mégsem akarják megnyitni, mert az illetékes rájön, hogy az egyébként Aba-Novák szakértő, aki megnyitná az Aba-Novák kiállitást, sajnos korábban Gyurcsánnyal dolgozott együtt. Ezért az egyetlen reakciójuk az, hogy elhalasztják a megnyitót és a szakértő nevét mindenhonnan kitörlik. Egy 70 éve meghalt festőről beszélünk!
Nem érdekel a történet, hogy x leszólt y-nak, aki szólt z-nek, hogy ez nem mehet. És hogy állitólag az államtitkár vette észre..Állj. Aba-Novák nem politika! Mint ahogy régen a művészet sem volt ennyire az..Ez már tényleg a vége, mivel állitólag sorra állnak fel az emberek a Csók István galériában, bár ez ellenőrizhetetlen..Minek ezt a szinházat játszani? Miért nem csukják be az összes múzeumot, akkor lehetne megint balatonboglári kápolnatárlat, mindenki átmegy szamizdatba és visszaállitjuk az órákat 1970-re. Minek? Aba-Novákot cenzúrázni?
2017. június 29., csütörtök
2017. június 28., szerda
BBC fake or fortune: Van Meegeren
Irtam már erről a tv sorozatról, de sosem árt felidézni a jó dolgokat, pláne ha ennyire különleges résszel találkozom. A fake or fortune sorozat arról szól, hogy egy galériás és egy műsorvezető érdekes képek hátterének megy utána, és a film végére bebizonyitják, hogy az adott kép eredeti-e vagy hamisitvány.
Több minden miatt is telitalálat a műsor. Egyrészt minden alkalommal rávilágitanak, hogy a piacon lévő képeknek legalább a fele hamisitvány, másrészt azzal, hogy végigveszik minden egyes kép történetét, kémiai elemzésnek vetik alá, azt is megtanitják, hogy milyen árulkodó jelek vannak egy hamisitványon. Senki nem lesz tőle szakértő, de elvet egy jó adag kételyt, ami bizony jól jön akkor, ha a néző esetleg valóban, szemtől szembe találkozik egy képpel.
A Van Meegeren kép különösen izgalmas, mert ezúttal egy jól ismert holland hamisitó képét vizsgálják. Egy intézményben lógó, valószinüleg a hamisitó által festett képet néznek, és ennek kapcsán végigveszik, hogy miként lehet egy 17. századi képet hamisitani. Talán furcsa, de még van olyan bolt, ahol olyan alapanyagokat lehet venni, amik akkor voltak, és néhány régi vászon is elérhető. Ember legyen a talpán aki egyértelműt mond, hiszen ha a kémiai elemzés rendben van, akkor azt legtöbbször el szokták fogadni. De nem most, amikor rekonstruálják a hamisitó műtermét, festékeit, és ennek alapján nézik az összetételeket. Még egy igazi hamisitót is találnak, aki vállalja, hogy a régi anyagokkal a kamerák előtt fest egy hamisitványt. És közben látványos, követhető a történet, és egyre csak azon jár az eszünk, hogy a hamisitóknak néha milyen könnyű dolguk van a hiszékeny emberekkel.
Több minden miatt is telitalálat a műsor. Egyrészt minden alkalommal rávilágitanak, hogy a piacon lévő képeknek legalább a fele hamisitvány, másrészt azzal, hogy végigveszik minden egyes kép történetét, kémiai elemzésnek vetik alá, azt is megtanitják, hogy milyen árulkodó jelek vannak egy hamisitványon. Senki nem lesz tőle szakértő, de elvet egy jó adag kételyt, ami bizony jól jön akkor, ha a néző esetleg valóban, szemtől szembe találkozik egy képpel.
A Van Meegeren kép különösen izgalmas, mert ezúttal egy jól ismert holland hamisitó képét vizsgálják. Egy intézményben lógó, valószinüleg a hamisitó által festett képet néznek, és ennek kapcsán végigveszik, hogy miként lehet egy 17. századi képet hamisitani. Talán furcsa, de még van olyan bolt, ahol olyan alapanyagokat lehet venni, amik akkor voltak, és néhány régi vászon is elérhető. Ember legyen a talpán aki egyértelműt mond, hiszen ha a kémiai elemzés rendben van, akkor azt legtöbbször el szokták fogadni. De nem most, amikor rekonstruálják a hamisitó műtermét, festékeit, és ennek alapján nézik az összetételeket. Még egy igazi hamisitót is találnak, aki vállalja, hogy a régi anyagokkal a kamerák előtt fest egy hamisitványt. És közben látványos, követhető a történet, és egyre csak azon jár az eszünk, hogy a hamisitóknak néha milyen könnyű dolguk van a hiszékeny emberekkel.
2017. június 27., kedd
Cenzúra a bécsi Collegikum Hungarikum kiállitáson
A történet viszonylag egyszerű. Miután Graz-ban megnyilt egy absztrakt magyar kortársakat bemutató tárlat, amiről amúgy a Ludwigban még kerekasztal beszélgetés is volt, Bécsben is kellett gyorsan valami, és az Esterházy-dij dijazottjaira épülő kiállitást raktak össze gyorsan. Csak sajnos az egyik mű, a Borsos Lőrinc Magyarország zászlója, ami persze egy humoros mű, és amúgy elég régi, minimum 5 éves (én már láttam itthon kiállitáson), annyira kiakasztotta a bécsi magyar intézet igazgatóját, hogy leszedette a falról a képet. Lehet szörnyülködni.
A történet ugye ott indul, hogy amikor még volt Modem Debrecenben, Gerhes Gábor egy Kósa Lajost ábrázoló szoborral érkezett, amit aztán az érintett gyorsan el is tüntetett a kiállitásról. Már akkor tudni lehetett, hogy nincs humorérzékük, felesleges úgy tenni, mintha normális viszonyok lennének. Most itt van ez az újabb eset, de valójában az egész mma erre épül, visszahozva a szocializmust, szóval lesz még itt elhallgatás.
Hogy mit gondolok erről? Túl a nyilvánvalón, vagyis hogy cenzúrázni nem csak kellemetlen, de oltári ciki is, azért van még más is. A bécsi Collegium Hungarikum ugyanis egy senkit sem érdeklő bécsi ház, ahová valamiért mégis tömegével viszik ki a képzőn végzett festőket. Komolyan mondom, a legtöbb festő tele van ilyen kiállitásokkal, mert van még magyar ház Párizsban is, azt se látogatja senki, Berlinben is van, csak ugye nem kellett volna Kertészt kiutálni onnan. Emberek, mit emberek, festő legendák leélik úgy az életüket, hogy Rómában, Bécsben, Párizsban kizárólag a magyar intézetekben van kiállitásuk, és ezt nevezik referenciának. Soha egyetlen kereskedelmi galéria sem rakná ki a képeiket, de nem is baj, mert nagyjából mindenki kap egy egyéves utat Rómába, aztán örüljön. El nem tudom képzelni, hogy épeszű ember miért akar a bécsi magyar házban kiállitani. Nulla látogató, nulla referencia, mondjuk az állam költségén el lehet oda utazni. Ennyivel már le is lehet kenyerezni a festőket. Hát akkor meg is érdemeljük. Amúgy meg gyanitom, hogy az egész évünk erről fog szólni, ki mikor mit vetet le. Már ahonnan még van mit.
A történet ugye ott indul, hogy amikor még volt Modem Debrecenben, Gerhes Gábor egy Kósa Lajost ábrázoló szoborral érkezett, amit aztán az érintett gyorsan el is tüntetett a kiállitásról. Már akkor tudni lehetett, hogy nincs humorérzékük, felesleges úgy tenni, mintha normális viszonyok lennének. Most itt van ez az újabb eset, de valójában az egész mma erre épül, visszahozva a szocializmust, szóval lesz még itt elhallgatás.
Hogy mit gondolok erről? Túl a nyilvánvalón, vagyis hogy cenzúrázni nem csak kellemetlen, de oltári ciki is, azért van még más is. A bécsi Collegium Hungarikum ugyanis egy senkit sem érdeklő bécsi ház, ahová valamiért mégis tömegével viszik ki a képzőn végzett festőket. Komolyan mondom, a legtöbb festő tele van ilyen kiállitásokkal, mert van még magyar ház Párizsban is, azt se látogatja senki, Berlinben is van, csak ugye nem kellett volna Kertészt kiutálni onnan. Emberek, mit emberek, festő legendák leélik úgy az életüket, hogy Rómában, Bécsben, Párizsban kizárólag a magyar intézetekben van kiállitásuk, és ezt nevezik referenciának. Soha egyetlen kereskedelmi galéria sem rakná ki a képeiket, de nem is baj, mert nagyjából mindenki kap egy egyéves utat Rómába, aztán örüljön. El nem tudom képzelni, hogy épeszű ember miért akar a bécsi magyar házban kiállitani. Nulla látogató, nulla referencia, mondjuk az állam költségén el lehet oda utazni. Ennyivel már le is lehet kenyerezni a festőket. Hát akkor meg is érdemeljük. Amúgy meg gyanitom, hogy az egész évünk erről fog szólni, ki mikor mit vetet le. Már ahonnan még van mit.
2017. június 22., csütörtök
Liget projekt Komáromban?
Most olvasom, hogy a komáromi erődben húznak fel 6 milliárdért csarnokot a Szépművészeti szobormásolatainak. Természetesen a drága Baán László van emögött is, aki úgy látszik megelégelte, hogy semmit sem épithet a Városligetben. Egy pillanatra összegezzük. Ez az a Baán László, aki: 1. bezáratta a Szépművészetit egy olyan felújitás igéretével, ami végül nem készül el (földalatti bővités). 2. Nulla ft-ért kiadta az épületet egy bizonyos Hab.. Árpinak esküvőre. 3. Igen kedvezményes áron kölcsönadott 4 festményt ugyanennek az emberkének (nekem miért nem, haha) 4. A szülei házába itélt meg kertépitési támogatást, amit állitólag visszavont a botrány után. 5. Tanácsadóként foglalkoztatta György Pétert, máig fogalmunk sincs miért.
Akkor tegyünk tisztába pár dolgot: a Szépművészetinek elég sok gipszmásolata van hires és fontos szobrokról. Ez még a múlt századra nyúlik vissza, amikor úgy gondolták, hogy ezek a gipszmásolatok igen értékesek, mivel az eredetit úgysem lehet látni, tanulási célzattal viszont használhatók. Illetve akkoriban nem zavartatták magukat annyira a másolat/eredeti kérdésen. Namost ilyen gipszmásolatai a Louvre-nak is vannak, nem szégyen ez, csak éppen már egy kissé elavult dolog, tehát nem szoktak vele dicsekedni. Egy időben magam is bejáratos voltam a Szépművészeti hátsó, közönségtől elzárt tereibe, és valóban rengeteg ilyen szobor van ott, sok helyet elvesznek és egyrészt csodásak, másrészt kissé zavaróak, hiszen sok helyet foglalnak és lényegében kezelhetetlenek - kiállitani őket csak hosszas magyarázattal lehetne, összetörni nem érdemes, azért ez mégiscsak érték. De azt hiszem a legutolsó dolog, amire gondolnék, az lenne Komárom. Egyrészt ami nem Pest, az messze van és kevesen látogatják, másrészt 6 milliárd forintból lenne éppen más is, amivel kezdeni lehetne valamit. Értem én, hogy majd a haveri cégek fogják épiteni a pavilont...Jó, hát akkor már nem is kell továbbgondolnunk a témát. Csak akkor ez a művészettörténeti rizsa volt felesleges...
Akkor tegyünk tisztába pár dolgot: a Szépművészetinek elég sok gipszmásolata van hires és fontos szobrokról. Ez még a múlt századra nyúlik vissza, amikor úgy gondolták, hogy ezek a gipszmásolatok igen értékesek, mivel az eredetit úgysem lehet látni, tanulási célzattal viszont használhatók. Illetve akkoriban nem zavartatták magukat annyira a másolat/eredeti kérdésen. Namost ilyen gipszmásolatai a Louvre-nak is vannak, nem szégyen ez, csak éppen már egy kissé elavult dolog, tehát nem szoktak vele dicsekedni. Egy időben magam is bejáratos voltam a Szépművészeti hátsó, közönségtől elzárt tereibe, és valóban rengeteg ilyen szobor van ott, sok helyet elvesznek és egyrészt csodásak, másrészt kissé zavaróak, hiszen sok helyet foglalnak és lényegében kezelhetetlenek - kiállitani őket csak hosszas magyarázattal lehetne, összetörni nem érdemes, azért ez mégiscsak érték. De azt hiszem a legutolsó dolog, amire gondolnék, az lenne Komárom. Egyrészt ami nem Pest, az messze van és kevesen látogatják, másrészt 6 milliárd forintból lenne éppen más is, amivel kezdeni lehetne valamit. Értem én, hogy majd a haveri cégek fogják épiteni a pavilont...Jó, hát akkor már nem is kell továbbgondolnunk a témát. Csak akkor ez a művészettörténeti rizsa volt felesleges...
2017. június 16., péntek
Pátkai Ervin
1967: A Párizsi Biennálé zsűrijében van. A 70-es évek elején a Sorbonne-on tart előadásokat. 74-ben egy új városrész épitésekor művészeti tanácsadónak kérik fel. Szobrai többek között Clermond-Ferrand-ban, Grenoble-ben, Sénart-ban vannak. Ki ő?
56-ban ment ki mint az iparművészeti főiskola tanulója. Párizsban beirakozott az École des Beaux-Arts-ra, ez újabb indok lehet arra, hogy az 56-os francia hozzáállást egészen másnak tekintsük, mint a háborúsat, amikor a magyarokat előszeretettel bezárták vagy kiutasitották. Az ő szobrát viszont megvásárolták és ki is állitották.
Egy szomorú affér 1970-ből (Cserba Júlis infója): 1970-ben volt egy kiállitás XX. századi magyar művészek külföldön cimmel Párizsban. Ezen nem engedték részt venni, hiszen 56-ban ment ki - mondjuk hires az a történet is, melyen Kassákot sem engedték az amúgy nagy sikerű kiállitására elmenni.
Sajnos 1985-ben tűz ütött ki a műtermében és nem élte túl. Halála utána a műtermében lévő szobrok nagyrészt megsemmisültek. 2006-ban a Képzőművészeti Egyetemen (vagyis gyakorlatilag a szűk szakmának láthatóan, hiszen akkor külsős nagyon nehezen mehetett be) volt kiállitása. Állitólag Békéscsabán, ahol született, könyvet jelentettek meg róla. Ennyit tudni róla.
56-ban ment ki mint az iparművészeti főiskola tanulója. Párizsban beirakozott az École des Beaux-Arts-ra, ez újabb indok lehet arra, hogy az 56-os francia hozzáállást egészen másnak tekintsük, mint a háborúsat, amikor a magyarokat előszeretettel bezárták vagy kiutasitották. Az ő szobrát viszont megvásárolták és ki is állitották.
Egy szomorú affér 1970-ből (Cserba Júlis infója): 1970-ben volt egy kiállitás XX. századi magyar művészek külföldön cimmel Párizsban. Ezen nem engedték részt venni, hiszen 56-ban ment ki - mondjuk hires az a történet is, melyen Kassákot sem engedték az amúgy nagy sikerű kiállitására elmenni.
Sajnos 1985-ben tűz ütött ki a műtermében és nem élte túl. Halála utána a műtermében lévő szobrok nagyrészt megsemmisültek. 2006-ban a Képzőművészeti Egyetemen (vagyis gyakorlatilag a szűk szakmának láthatóan, hiszen akkor külsős nagyon nehezen mehetett be) volt kiállitása. Állitólag Békéscsabán, ahol született, könyvet jelentettek meg róla. Ennyit tudni róla.
David Shirgley az Anto Kern galériában
Mégiscsak érdemes Artforum-ot olvasni. Innen értesültem arról, hogy létezik David barátunk. Szándékosan elrajzolt figurái ugyan nem tűntek különösebben érdekesnek, elsőre simán Dan Perjovschi utánzatnak gondoltam, de itt van ez a gitár:
Problem gitárnak hivja, és rendes táblácskája is van, mintha tényleg egy problem márkájú hangszer lenne ez. Igaz, csak egy húrja van de talán épp elég az is. A fényképről vagy távolról még egészen gitárforma az alak, jobban megnézve azért sok helyen direkt elrontotta a formát, mégha nem is annyira extrém mint lehetne. Az ötlet viszont csodálatos: miközben egyesek éveket képesek pereskedni azért, mert egy másik gyártó használja az ő formájukat, miért ne lehetne egy egészen más gitárformát használni? Ilyen értelemben mehetett volna tovább is a művész, de igy is jár a pont.
2017. június 11., vasárnap
Mélyi József az És-ben
Még akinek teljesen elege van az itthoni valóságból, annak is érdemes elolvasnia Mélyi József cikkét. Egy olyan szempontot hoz be, ami már régóta ott volt a levegőben, mégse mondta ki senki (amennyire én tudom). Mert ugye kezdjük csak el sorolni: bezárták a Szépművészetit, hogy miért , senki sem tudja, hiszen a felújitás a Román Csarnokot érinti, ami eddig is le volt választva az épülettől..A Műcsarnokba már nem érdemes menni, nincs ott semmi. A Ludwignak is régen volt már a fénykora, szinleg működik, de nem sok köszönet van benne... A Modem Debrecenben bezárt, most újra kinyitott, de már kiherélt programmal.. Gulyás Gábor Szentendrén pedig képtelen elszakadni FeLugossy-tól..Tavaly is összehozott neki egy kiállitást, most megint ő van Buktával és Szirtessel.. Nem azért, de ez már csak levezetés, ami azért is bosszantó, mert Szentendrén iszonyú sok kortárs művész van, és ők Gulyásnak hála teljesen kiszorultak már mindenből..Nem maradt semmi és ez azt is jelenti, hogy majd utólag, talán, fogunk rácsodálkozni arra, hogy milyen művészeti élet volt itt, ha egyáltalán, mert az általam ismert festők restaurálnak, teremőrködnek, esetleg galériában aszisztenskednek.
Ebben az idióta helyzetben Mélyi az, aki kimondja, hogy a korábban értelmes, ellenzéki és gondolatokkal teli festők is megváltoznak, elkurvulnak, hiszen pl. Bukta ma már arról hires, hogy nagy bátran kilépett az mma-ból, majd egy év múlva visszasomforgott. Jó az a havi apanázs, különösen hogy semmit sem kell alkotni érte, pont olyan mint egy 5000 ft-os lakás a várban: elfogadtad, korrumpálódtál, hát akkor húzd be a farkad és tapsolj a vezérnek.
Mélyi György Péter pálfordulását hozza fel példának, pedig minden jóérzésű ember látta, hogy az az ember, akinek korábban szájtátva hallgattuk okos és mély szövegeit, az utóbbi időben már csak a zsidó emlékhelyekkel foglalkozott... Miért csodálkozunk, hogy széttette a lábát Baánnak? Tanácsadó lett, mintha szüksége lenne Baánnak bármiféle tanácsra. És az, hogy a Narancsban jelentette be, hogy lemond, mit se változtat azon, hogy addig már szépen eltette a lóvét..Hát mit csodálkozunk, amikor Baán a saját apjának a házának itél meg x milliót kertépitésre?
Mélyi azt irja, immár emigráns lett a saját hazájában. Ez találó. Azok az emberek, akik a normális művészeti életbe vetett hitük miatt lettek művészek, kegyetlenül csalódtak. Ők azok, akik most élelmiszerboltban eladók, szinházban jegytépkedők vagy épp raktárosok. Sosem fog elkészülni az életművük. Nagy Kriszta közben festhet Orbánról portrékat, az mma majd dijazza őket. A kör bezárult. Nincs miről beszélni.
Ebben az idióta helyzetben Mélyi az, aki kimondja, hogy a korábban értelmes, ellenzéki és gondolatokkal teli festők is megváltoznak, elkurvulnak, hiszen pl. Bukta ma már arról hires, hogy nagy bátran kilépett az mma-ból, majd egy év múlva visszasomforgott. Jó az a havi apanázs, különösen hogy semmit sem kell alkotni érte, pont olyan mint egy 5000 ft-os lakás a várban: elfogadtad, korrumpálódtál, hát akkor húzd be a farkad és tapsolj a vezérnek.
Mélyi György Péter pálfordulását hozza fel példának, pedig minden jóérzésű ember látta, hogy az az ember, akinek korábban szájtátva hallgattuk okos és mély szövegeit, az utóbbi időben már csak a zsidó emlékhelyekkel foglalkozott... Miért csodálkozunk, hogy széttette a lábát Baánnak? Tanácsadó lett, mintha szüksége lenne Baánnak bármiféle tanácsra. És az, hogy a Narancsban jelentette be, hogy lemond, mit se változtat azon, hogy addig már szépen eltette a lóvét..Hát mit csodálkozunk, amikor Baán a saját apjának a házának itél meg x milliót kertépitésre?
Mélyi azt irja, immár emigráns lett a saját hazájában. Ez találó. Azok az emberek, akik a normális művészeti életbe vetett hitük miatt lettek művészek, kegyetlenül csalódtak. Ők azok, akik most élelmiszerboltban eladók, szinházban jegytépkedők vagy épp raktárosok. Sosem fog elkészülni az életművük. Nagy Kriszta közben festhet Orbánról portrékat, az mma majd dijazza őket. A kör bezárult. Nincs miről beszélni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)