Könyvajánló: Magyar művészek és a számitógép

Ez a könyv a Lille-ben 1990-ben megrendezett kiállitás (magyar számitógépes művészet) katalógusának bővitett kiadása. A mindig kiváló Artpool áll a kiadvány mögött, így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy remek könyvet hoztak össze megint. Ha valakinek nem jutott eszébe, az Artpool adta ki a Balatonboglári kápolnatárlatok katalógusát, amire a fél művészvilág hivatkozik, de dokumentáció sokáig nem volt róla, azonban az Artpool igen nagy munkával rekonstruálta, mi történt valójában Balatonbogláron, dokumentumokkal és fotókkal bizonyitva.
A számitógépes művészet szintén egy jó téma, mert voltak olyan időszakok, amikor a számitógépes művészet elismert volt itthon is, és a művészeinket is ismerték külföldön is - persze most főleg Waliczky Tamásra gondolok, akivel az artportal.hu készitett nemrégen interjút annak alkalmából, hogy ő nyerte meg a jövő évi Velencei Biennálé magyar pavilonjának kiállitását.

Amivel ez a könyv több, mint egy 28 évvel ezelőtt rendezett kiállitás felemlegetése, az a bevezető tanulmány. Orosz Márton kiváló elemzése jó kiindulópontot jelent a számitógépes művészetben nem jártasak számára, pontos neveket, évszámokat hoz, és nagyon ügyesen lavirozik a technikai ismeretek átadásában - vagyis hogy milyen számitógépek voltak azok, amiken a 70-es 80-as években dolgoztak, és aközött, hogy milyen projekteket hoztak össze. Ha innen nézzük, szinte nevetségesnek tűnik az 1800 ft-os ár. Ugyanakkor nem hallgatom el azt sem ,hogy a kiállitási anyag jórészt érdektelen. Ennyi év távlatából a művek már nem érdekesek, idejétmúlt grafikával rendelkeznek, különösen, ha -a már szintén régi - Szörny Rt mozifilmhez viszonyitjuk a minőséget, ahol a plüssállatok minden szőrszála külön mozgott. Ehhez képest a könyvben szereplő képek egy kisgyerek szintjén állnak, persze megintcsak emlitsük meg, hogy 1990-ről van szó, amikor még nem volt Windows, csak dos, nem voltak 256 szinnél többet megjelenitő monitorok, satöbbi.
Ez egyben ki is jelöli a könyv olvasótáborát: akik érdeklődnek a kezdetek iránt ők igen alapos tanulmányt kapnak.

Az I never read baseli könyvfesztivál katalógusa

Az I never read egy művészeti könyvfesztivál, ami kellőképp bohém ahhoz, hogy ne egy papirizű felvonulás legyen a legnagyobb nevekkel, hanem inkább egy fesztivál, zenekarokkal, folyamatos trécseléssel és persze olyan zugkiadókkal, akik nem a pénzért csinálják. A nagy lazaságban azért feltűnik néhány komolyabb kiadó is, de a többség lelkes műkedvelő. Pont ettől lesz jó, hiszen mindenki megnézheti a legnagyobb kiadók kinálatát, de a legjobb, legfrissebb ötletek innen jöhetnek.

Szerencsére a katalógus sem átlagos. Elmentek néhány gyűjtőhöz, és lefotózták a könyvgyűjteményüket. Mivel ők nagyrészt idős emberek, nem csodálkozhatunk, hogy a rengeteg könyvespolc mindenhol roskadozik a könyvektől. Az egyik gyűjtőnél a fényképek alapján úgy 25 féle Picasso könyvet látunk, egy másik helyen filozófia témában van irdatlan könyvtömeg..És a katalógus szerkesztői azt is dokumentálták, hogy kirándulásokat szerveztek a gyűjtők lakásaihoz - persze Svájcban ez nem túl nehéz feladat.. Szimpatikus, hogy azt próbálták megfogni, hogy pl. hova fog kerülni a katalógusuk, és hogy néz ki egy bibliofil háza, lakása, könyvespolca, dolgozószobája..Emiatt biztosan el fogom rakni a katalógust..

Művészeti világtérkép

Az Art Bázelen kiállitó galériák nagyjából jelzik, hogy melyik ország mennyire fontos szerepet tölt be a művészeti életben. Hagyományosan New York a legnagyobb központ, aztán jön London, Párizs, Berlin, Peking. Szinte elfelejtettem Hong Kong-ot, pedig nagyon komoly művészeti élet van ott.

A térképre rápillantva sok más érdekességet is láthatunk. Az pl. világosan látszik, hogy művészeti szempontból Kina összességében már megelőzi az Usát, talán azért is, mert Usa még mindig szinte New York-al egyenlő. Európának összességében nem kell különösebben aggódni, még mindig minimum kétszer, háromszor akkora, mint Kina.
A régiónkból Bécs és Varsó van jelen, leszámitva a Plan B által megjelenitett Kolozsvárt, akik páratlan sikertörténetet hoztak össze. Ez a kép jópár éve nagyon hasonlóan néz ki, időnként Kina kicsit nagyobb lesz vagy épp összemegy. Jövőre, ha tényleg lesz Brexit, London is összemehet. Meglepetés még Berlin fontosságának emelkedése, nem is olyan régen még aprócska pont volt, de az olcsó lakhatás és a nemzetköziség jó hatással van rá, nem véletlen, hogy Ai Wei Wei is Berlint választotta lakhelyül.

Martin Janda az Artbázel katalógusban

Az Art Bázel katalógusa röpke 900 oldal, igy nem szoktam aggódni, ha nem olvasom el egy héten belül. A 377. oldalon találtam egy interjút Martin Jandával, az azonos nevű, Bécsben, sőt a Mumoktól 1 utcára lévő galéria vezetőjével. Nagy szó ez, mert az egész világ verseng a figyelemért, és azért Bécs is meglehetősen messze esik az igazi központoktól. Ennek ellenére Martin Janda azt mondja, hogy annak ellenére, hogy a művészeik többsége a balkánról jön, esetleg Szlovákiából, ő már nem nézi a származást, és a galériája is lehetne szinte bárhol. Nagy szó ez, hiszen hagyományosan a horvátok, szlovénok és a többi kis nép is Bécset lesi (magyarok ugyebár nincsenek rajta a térképen, Prága vagy Varsó meg messze van már), viszont ő azt mondja, hogy Bécs sokkal nemzetközibb lett az elmúlt években. Az új generáció már nem Európa peremvidékének titulálja Bécset, hanem pont a közepének, hiszen tőlük jóval keletebbre is még Európának hívják - pl. Romániát. Az új bécsi identitás is sokkal nemzetközibb lett, már nem probléma felpattanni egy repülőre, mindenki jobban tisztában van a trendekkel. Emiatt galériát vezetni is kicsit más lett, hiszen lehet hivatkozni egy-egy olyan névre is, akik sosem állitottak ki Bécsben.

mma ösztöndijasok

100 ember nyert el havi apanázst egy évre. Szóra sem érdemes, hiszen olyan emberek nyertek, akikről nemhogy nem hallottam, de hangosan kell röhögnöm az úgynevezett életművükön. Ezekből az emberekből nem lesznek ünnepelt művészek. Jó, most kapnak pénzt, esetleg pár év múlva egy művelődési házban egyiküknek-másikuknak lesz kiállitása, de ennyi.
Nem éppen Puklus Péterek, Eszterházy Marcellek, a sort hosszan lehetne folytatni.
A poén kedvéért itt egy nyertes: Hoppál Bulcsú Kál. Neki még wikipédia oldala is van, amit nyilvánvalóan ő irt - hiszen honnan tudnánk a gyerekei nevét, pláne második neveit? A saját leirása szerint tehát ő filozófus, vallástudós, teológus és dokumentumfilmes. Szakterülete: vallástudomány. Aha. Akkor nem képzőművész. Akkor viszont az mma, ha ennyire széles meritéssel dolgozik, akkor tényleg adhatja már a szomszéd néninek is a dijakat, az sem tűnne fel..
Van viszont egy probléma. Mégpedig az, hogy találtam a listán két embert, akit viszont ismerek, számontartok. Ők hogy kerültek oda? Na jó, ez álkérdés: pályázni kellett, nem lehet véletlen a dolog, és a nevük is annyira egyedi, hogy nem lehet más. Nem, ők úgy gondolták, hogy pályáznak, mert minden pénz jól jön, mert nem voltak erkölcsi aggályaik..Amúgy is, abban igazuk van, hogy kapnak pénzt, na és? Legalább nem kell pincérkedniük. Annyiból viszont nincs igazuk, hogy ez erkölcsileg akkor sem jó. Namost persze ki vagyok én, hogy előirjam nekik, mit csinálhatnak? Ráadásul az egyik esetben nagyon jól jön a pénz, a másik esetben meg mindegy (igy viszont tényleg nem értem miért pályázott). Talán a referencia kell neki a másik oldalról is.
Szóval nem, nem itélem el őket, viszont megjegyeztem a nevüket. Rosszpont nekik.

Filmajánló: Cézanne et moi

Ez egy kizárólag francia nyelvterületen menő film, ami eléggé unalmas ahhoz, hogy a szép tájképek ne tudják átbillenteni az esetleg nézhető kategóriába. Ha valaki még emlékszik a Renoir című filmre, na az egyenesen egy James Bond film, pedig ott időnként percekre egyhelyben marad a kamera, miközben a festő épp alkot vagy nézi a folyópartot. Igen, ennyire lassú film ez.
A jelenetek jókora részét egy dolgozószobában vették fel, ahol Cézanne Emile Zola vendége, rengeteget beszélgetnek, vitáznak a vaskalaposságon. Ez a szoba amúgy Aix-en-Provence-ben van, ahol tényleg csodálatos tájképeket lehet videózni - ezt ki is használják rendesen.Ugyanakkor szerintem ezeknek a vitáknak semmi tétje: nem látjuk, hogy bármelyikük is engedne bármit, a Zola figurával amúgy össze se lehet veszni, annyira türelmes, mintha polgármester lenne. Amikor Cézanne felkavarja a vacsoráját, akkor is nyugodt marad, még csak el sem küldi a festőt.
Sajnos történet nem sok van, egy kicsit kiruccannak Párizsba, néha lányok után futkosnak, de alapvetően a dolgozószoba a terepük, ami mondjuk Zola esetében azért egy kicsit kérdőjeles bennem. Sajnos nem mertek se grafikát, se festményt mutatni a Cézanne figurától, néhány összerombolt vászon az egész, amit látunk, amivel megint az a baj, hogy nem hozza közelebb a festőt, vagy ha mégis, akkor csupa rossz dolgot tálal. Ennek a Cézanne-nak egy jó tulajdonsága sincs, összeveszik mindenkivel, ehhez képest Zolával meg nem, habár apró gesztusokat látunk azért ebben az irányban.
Szóval sajnos a film nem tud meggyőzni még arról sem, hogy valóban Cézanne-t látom a vásznon, ezért még nehezebb lenne azt elhinnem, hogy kb igy viselkedett, vagy ezeket mondhatta. Marad az aix-i táj, azt viszont túl keveset látjuk. Nem ajánlom.

Egy kissé aggódom

Persze ez csak a magamfajta ultragazdag, mivel fapados repülővel utazni tudó ember problémája. De azért kissé összevontam a szemöldököm. Aki amúgy nem olvas híreket, azoknak irom, hogy egyébként Ryanair sztrájk van, 600 járatot töröltek, mert a cég a saját pilótáit szivatja azzal, hogy folyton áthelyezi őket egy másik bázisra, igy aztán sokan januárban Kölnben laknak, februárban mittudomén, Budapesten, márciusban már Milánóban és igy tovább.. A Ryanair szerint ez nem probléma, mint ahogy az se, hogy időnként otthagyják a csomagokat, sőt ugyebár a gurulós bőröndöket le kell adni, hiába kézipoggyász. Saját tapasztalat, hogy valami történt mostanában, mert eddig szinte sosem futottam bele késésbe, talán mázlim volt, az utolsó 3 utamon viszont mindhármon, és nem is kevésbe.

Az is rettentően rossz érzéseket sugall, hogy már egyáltalán nem tűnik úgy, mintha a fapadosok értünk lennének. A Wizz és a Ryanair is direkt máshová ülteti az utasokat azért, hogy külön pénzt zsebeljen be, hiszen egy barát/barátnő nyilván együtt szeretne ülni, tehát majd megveszik a helyüket sok pénzért. Ez szerintem bunkóság. Az, hogy direkt rosszat csinálnak, szerintem nem fér bele egy normális cég működésébe, mint ahogy az sem, hogy úgy hallottam, úgy törölnek járatokat, hogy egyáltalán nem értesitik az embereket erről.

Ez persze egy művészeti blog, nem utazási. De ez is hatással van a témára, hiszen eddig mondjuk Londonba és Párizsba azért több repülővel, olcsón el lehetett jutni. De ha a két fapados sztrájkba lép, a saját pilótái és az utasai ellen támad, annak nem lesz jó vége. Mint ahogy már az is bosszantó volt, hogy a franciák sztrájkjai miatt nem repült az Airfrance, emiatt aztán nem is vettem rá jegyet, és mivel még mindig nem oldódott meg a helyzet tavasz óta, azért ki tudja, ha most veszek egy jegyet, akkor repülhetek-e.

Valóban, az elmúlt években elkényeztettek a légitársaságok a pontosságukkal, olcsóságukkal. Talán új, izgalmasabb időknek nézünk elébe...