Komoly nyálelválasztási ingereket inditott el bennem, amikor tavaly novemberben megtudtam, hogy elkészült Cy Twombly életműkatalógusa. Látjátok, ettől szép ez az egész. Ezen a héten visszaemlékező szeánszokat fogok tartani olyan emberekről, akikről fogalmatok sincs, kicsodák, közben meg a világ szerencsésebbik felén referenciák. Irhatnám azt is, rendhagyó művészettörténet óra, pedig nagyon másról van szó.
Maradjunk az őszinteségnél. Nálam az absztrakt festészet mindent visz. Megértem, hogy ez sokaknak furcsa, akár irritáló is, vagy csak szimplán érthetetlen, nem baj. Emberek órákat képesek autófelnikről is beszélgetni, arról nem is beszélve, hogy szinte már vallásos őrület szegélyezi a Nikon és Canon fényképezőt vásárlókat. Van, aki orchideákat gyűjt és számomra ugyanolyan perverz az is, aki leül a tévédoboz elé, és nézi, miközben annyi mást csinálhatna.
Jó, de miért kéne rákattanni az absztrakt festészetre? Ráadásul eleve értelmetlen felhivni a galériásunkat: ha van is eladó Cy Twombly, az ritkán olcsóbb 50 millió dollárnál.Szóval akkor hogy is van ez?
Picasso, már megint ő. Jó, de könyörgöm, egyszer nézzétek meg egy képét élőben. Egy Picasso kép ugyanis nagy, tökéletes a vonalkezelése, és... igen, absztrakt. De jó, legyen más a kezdet. Mondjuk Rembrandt. Most volt kiállitása a Szépművészetiben. Nagy festő. Jó, akkor nézzük meg a Rembrandt képeket. Vajon a valóságot ábrázolják? Egy frászt, megrendezett jelenetek, ha nem idealizáltak. Vagyis nem arról van szó, hogy katt, és kész, bármelyik pillanatot megörökithette volna a festő, hanem smink, ruha, fények, beállás, és festés. De még igy is bennünk van a kétely: vajon azon felül, amit a festő tényleg ráfestett a képre, nincs ott még más is? Nem gondolt esetleg arra, hogy a fene essen már abba a macskába, már megint ott lábatlankodik az asztal alatt? Vagy a lefestett nő esetleg nem arra gondolt, hogy jó volt ez az ülés, de most már húzok vissza a virágaimhoz? Ha igy volt, és miért ne lehetett volna igy, akkor egyetérthetünk abban ,hogy van egy alternativ mondanivalója is a képeknek. A váza az csak egy váza talán, de ha van a képen egy lány, ő már gondolhat akármire. Namost. Vezessük tovább ezt a gondolatot. Ránézünk egy képre, és ahelyett, hogy azt gondolnánk, amit a festő akart mondani nekünk, nem lenne viccesebb azt gondolni amit mi akarunk gondolni róla? És ha igy van, nem lehet, hogy a sok pucér nő és hősi pózba meredt paculák inkább zavar minket mint segit? Ha idáig eljutottunk, legyünk bátrak, és kérjük meg a festőt, hogy engedje el a kezünket, nagykorúak vagyunk már, engedjen gondolkodni. Fessen le egy fekete kockát. Majd én kitalálom mit ábrázol. Metrót. Ajándékot. Egy égitestet. Egy fekete cicát.
Igen, kedves olvasóim, a fantázia az, amire szükségünk van. Picasso lefest egy torz nőt, de én tudom, hogy az Klaudia néni, az arcvonás is sokkal jobban stimmel, mintha valójában őt festette volna meg...Jó, akkor most nehéz ugrás következik: most elhagyjuk az alakot. Nincs már alak. Pollock kép van, kriksz-kraksz mindenhol. Semmi segitség. Semmi pucér nő. Legalábbis direktben nem. De, és most figyelem, mert ez fontos, ott egy 4 méterszer 6 méteres vászon, tele krikszkrakszokkal, amik lehetnek Klaudia nénik és pucér csajok, kiscicák és őserdők. Most álljunk meg. Nem, inkább üljünk le. Kell 15 perc. Ennyi az ára az absztrakt művészetnek. Most ülünk a kép előtt, előttünk elsétálnak emberek, én meg arra gondolok, hogy micsoda sznobizmus ez a kép, nem is ábrázol semmit. Aztán arra gondolok, hogy a haveroknak azért elmesélem, hogy láttam. De akkor már elmesélem azt is, hogy Pollock belefestett egy macskát. A fenébe, én is akarok egy macskát, nem is értem, miért nem jutott ez eszembe.
Éssatöbbi, éssatöbbi. Csak ülünk a képnél, és egyszercsak, garantáltan, mivel az ember ilyen, elkezdünk gondolkozni a saját dolgainkról. És egyszercsak belelátjuk a képbe a saját kis életünket, pontosabban, mintha valóban fotószerűen állnának ott: ott lesznek a barátnők, kudarcok, örömök, minden.
Cy Twombly amúgy már az ötödik réteg, legalább.
1. Pollock.
2. Rothko
3. Riegl Judit
4. Sam Francis
5. Cy Twombly
6. Gerhard Richter
Twomblynak van egy 4 * 15 méteres képe, Houstonban. Most ezt képzeljük el egy kicsit. 15 méter hosszú. Ahhoz már sétálni kell, egy rövid randi is megejthető. Münchenben pedig a Lepantói csatához készitett 10 óriási képe látható. Lenyűgöző látvány, és minden történelemkönyvnél pontosabb. Hát ezért olyan fontos ez a festő nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése