2015. február 19., csütörtök

Újságkritika: Charlie Hebdo



Értem én, hogy történt ami történt, és mégegyszer keirom, hogy engem is felháborit, hogy valaki fegyverrel mondja el a véleményét, viszont érdekes módon óvatosan ugyan, de elindult a Charlie vicclap sározása is, vagyis hogy ők is lehettek volna kevésbé sértőek, és miért kell egyáltalán ilyeneket megjelentetni. Túl azon, hogy ez nagyjából ugyanaz a kritika, mintha azt mondanánk egy megerőszakolt nőre, hogy ő öltözött kihivóan, úgy érzem elegánsabb, ha egy konkrét lapszám ismeretében megnéznénk mennyire sértő.
Véletlenül épp van is nálam egy lap, ez az a bizonyos zöld cimlapos, amit a merénylet után jelentettek meg. Persze gondolhatjuk, hogy visszafogták magukat az események hatására, de másfelől meg azt is gondolhatjuk, hogy éppen ezért még radikálisabbak lettek. Mi is az igazság?
Ha röviden kell válaszolnom, akkor a válasz igen mindkettőre. Visszafogottabbak lettek, de leginkább a kit gúnyolunk ki témakörben, vagyis ez az újság saját magát gúnyolja, de azt viszont erősen.
A témának persze most is két arca van. Egyik oldalon vegyük tudomásul, hogy ez egy vicclap, és nyilván erősebben fogalmaz, mint egy kertmagazin, és az biztos, hogy némi humorérzékkel azért ezek a viccek elüthetők. Másfelől meg mostanában mintha erősödne a magánélethez való elvárás, és mintha általában kezdenének jobban odafigyelni pl. a személyiségi jogokra, mintha a sok újságper miatt inkább visszafogottabbak lennének a lapok.
Egyébként számomra a magát ostorozó Charlie vicces. A vizuális poénjai működnek, és véletlenül sem gondolom azt, hogy mindent komolyan kellene venni amit irnak. A vicclapok már csak ilyenek, és maradjanak is ilyenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése