Bocsi, de most nem vagyok hajlandó lesüllyedni a magyar szintre,
ezért fektessük le az alapokat (Louis Vuitton kontra Tisza cipő, hehe).
Tehát. Párizsban gazdag családok vagy menő cégek azért hoznak létre
alapitványokat, mert az menő. Az már régen nem elég, hogy amit árulnak,
az jó. A művészet menő, lehet megnyitókat, eseményeket tartani, és ezzel
bizony be lehet kerülni a sajtóba is, a cégnév is jó szinben tűnik fel,
satöbbi. Másrészt pedig az emberekben ott motoszkál az is, hogy
létrehozzanak valamit, ami túléli őket. A cég túlélheti őket, de
mennyivel elegánsabb, ha azt mondhatják, hogy közben még adtak is
valamit az embereknek. Vegyük mondjuk a Maeght családot. Menő galériások
voltak, olyan nevek, mint Miró annyit voltak náluk vendégségben, hogy
szinte otthonuk volt, és egy olyan gyűjteményt hoztak létre, ami
akármelyik múzeumnak dicsőségére vált volna. Ők az alapitvánnyal azt
érték el, hogy az átlagközönség is megnézheti a kincseiket, kutathatja,
nézegetheti.
A Cartier-Bresson alapitvány inkább folyamatosan
kortárs tárlatokat szervez. Olyan is van, hogy szponzorálnak művek
megszületését. Sok alapitvány aktiv az oktatásban. A Louis Vuitton
egyelőre egy hibrid, valahogy kilóg a pénzeszsák, de gondolom majd beáll
a dolog. Az biztos, hogy a kezdet igéretes. Valakinek itt vagy nagyon
jó izlése van, vagy jó tanácsadói. Az alapitvány épületének tervezőjének
megszerezték Frank Gehry-t, akiről tegnap irtam, és nemcsak hogy
abszolút szupersztár, hanem még francia viszonylatban is tud újat
mondani, pedig ott nem ma kezdték a modern épitészetet. Az épület –
bocsi, de nem tudok mást mondani, csak ömlengeni – lenyűgöző. Minden
oldalról egészen új, de mégis használható is, jók a terei, nagyvonalú..A
Bois de Boulogne különben érdekes hely: ott rendezik a
teniszbajnokságokat, van tó, golfklub, családok hétvégi kirándulóhelye,
és állitólag a legjobb örömlányok is arrafelé dolgoznak. Az épület
belülről is csodálatos, van benne hangversenyterem, galéria, és itt
tudok esetleg egy kis kételyt becsempészni: mivel az épület a gazdagok
szórakoztatására készült, nem pedig kortárs kiállitóhelynek, ezért
szükségszerűen a galéria nem kerül igazán előtérbe, sem négyzetméterben,
sem fontosságban. Gazdagok játszótere? Annál talán több azért,
mindenesetre Richter képekből meglehetősen sokat látunk, hisz ő most az
ügyeletes szupersztár. Holnap majd vesznek pár Jeff Koons-t vagy bárki
mást. Nem igazán értelmezhető a kurátori munka, legfeljebb a nagyon
menő-nagyon drága viszonylatban. De. Azért ez is egyfajta viszonyitási
pont, Versaille is közel van, és nem is hiszem, hogy ez lenne
feltétlenül a terepe a feltörekvő új tehetségek bemutatásának.
Legfeljebb akkor lehetne, ha valaki a cégnél tényleg elkötelezett lenne a
művészet iránt. Akkor viszont nem szerveznének koncerteket,
bemutatókat, ötszáz másik művészeti ág eseményeit.
Hát, érzem én
is, hogy ez nagyon kevés belekötési lehetőség, nem is igazán megy ez
nekem. Sajnos már az épület érdekessége megvett engem, ez van. Igazából
boldog vagyok, hogy egy ilyen valami egyáltalán létrejött, mégha
Párizsba is kell menni érte. Hát akkor menjünk Párizsba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése