2015. március 12., csütörtök

A Louis Vuitton Alapitvány új épülete Bois de Boulogne-ban

Bocsi, de most nem vagyok hajlandó lesüllyedni a magyar szintre, ezért fektessük le az alapokat (Louis Vuitton kontra Tisza cipő, hehe). Tehát. Párizsban gazdag családok vagy menő cégek azért hoznak létre alapitványokat, mert az menő. Az már régen nem elég, hogy amit árulnak, az jó. A művészet menő, lehet megnyitókat, eseményeket tartani, és ezzel bizony be lehet kerülni a sajtóba is, a cégnév is jó szinben tűnik fel, satöbbi. Másrészt pedig az emberekben ott motoszkál az is, hogy létrehozzanak valamit, ami túléli őket. A cég túlélheti őket, de mennyivel elegánsabb, ha azt mondhatják, hogy közben még adtak is valamit az embereknek. Vegyük mondjuk a Maeght családot. Menő galériások voltak, olyan nevek, mint Miró annyit voltak náluk vendégségben, hogy szinte otthonuk volt, és egy olyan gyűjteményt hoztak létre, ami akármelyik múzeumnak dicsőségére vált volna. Ők az alapitvánnyal azt érték el, hogy az átlagközönség is megnézheti a kincseiket, kutathatja, nézegetheti.
A Cartier-Bresson alapitvány inkább folyamatosan kortárs tárlatokat szervez. Olyan is van, hogy szponzorálnak művek megszületését. Sok alapitvány aktiv az oktatásban. A Louis Vuitton egyelőre egy hibrid, valahogy kilóg a pénzeszsák, de gondolom majd beáll a dolog. Az biztos, hogy a kezdet igéretes. Valakinek itt vagy nagyon jó izlése van, vagy jó tanácsadói. Az alapitvány épületének tervezőjének megszerezték Frank Gehry-t, akiről tegnap irtam, és nemcsak hogy abszolút szupersztár, hanem még francia viszonylatban is tud újat mondani, pedig ott nem ma kezdték a modern épitészetet. Az épület – bocsi, de nem tudok mást mondani, csak ömlengeni – lenyűgöző. Minden oldalról egészen új, de mégis használható is, jók a terei, nagyvonalú..A Bois de Boulogne különben érdekes hely: ott rendezik a teniszbajnokságokat, van tó, golfklub, családok hétvégi kirándulóhelye, és állitólag a legjobb örömlányok is arrafelé dolgoznak. Az épület belülről is csodálatos, van benne hangversenyterem, galéria, és itt tudok esetleg egy kis kételyt becsempészni: mivel az épület a gazdagok szórakoztatására készült, nem pedig kortárs kiállitóhelynek, ezért szükségszerűen a galéria nem kerül igazán előtérbe, sem négyzetméterben, sem fontosságban. Gazdagok játszótere? Annál talán több azért, mindenesetre Richter képekből meglehetősen sokat látunk, hisz ő most az ügyeletes szupersztár. Holnap majd vesznek pár Jeff Koons-t vagy bárki mást. Nem igazán értelmezhető a kurátori munka, legfeljebb a nagyon menő-nagyon drága viszonylatban. De. Azért ez is egyfajta viszonyitási pont, Versaille is közel van, és nem is hiszem, hogy ez lenne feltétlenül a terepe a feltörekvő új tehetségek bemutatásának. Legfeljebb akkor lehetne, ha valaki a cégnél tényleg elkötelezett lenne a művészet iránt. Akkor viszont nem szerveznének koncerteket, bemutatókat, ötszáz másik művészeti ág eseményeit.
Hát, érzem én is, hogy ez nagyon kevés belekötési lehetőség, nem is igazán megy ez nekem. Sajnos már az épület érdekessége megvett engem, ez van. Igazából boldog vagyok, hogy egy ilyen valami egyáltalán létrejött, mégha Párizsba is kell menni érte. Hát akkor menjünk Párizsba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése