2015. augusztus 27., csütörtök

Akkor és most

Megnéztem, 2007 márciusi az első Photo magazinom, amim megvan, és ez egybeesik az első olyan párizsi utammal, amikor már érdekelt a művészet annyira, hogy újságot is vegyek. Ha idősebb lennék, akkor lehetne újságom korábbról is, bár a szüleimmel csupa olyan országban jártunk, ami azóta már megszűnt - Csehszlovákia, Jugoszlávia, Ndk..A 2007 nagyjából pontos, azóta szeretném azt hinni, hogy a fontosabb művészeti helyeket bejártam, Londont, New Yorkot pl., bár Ázsiában nem voltam. A könyvespolcomon jó nagy helyet foglalnak el a könyvek és újságok, amiket összeszedtem, de soha nem teljes művészettörténetet akartam látni, csak az engem igazán érdeklő könyveket vettem meg. És igen, épp ezért óriási lyukak vannak. Nincs pl. Warholról könyvem, egyáltalán, a 20. század előtt csak egy Prado könyvem van, ja meg Manet, Monet. Viszont megvan a Nyolcak óriási és drága könyve, van Riegl Judit, Hantai Simon, Bálint Endre, vagy külföldiektől David Lachapelle, David Meisel, Cy Twombly (a friss életműkiadás). Jó kis társaság. Annie Leibovitz, Keith Haring napló. Igen, ha arra kerül a sor, én biztos nem adnék a gyerekemnek egy általános "reneszánsz" vagy "20. század" könyvet. Odadnám inkább a Keith Haring naplót, mert az sokkal személyesebb. Sok összefoglaló könyv egy nagy adathalmaz csupán, de mondjuk Warhol naplója vicces olvasmány is (és otthagytam a Tate-ben, igaz kifogytam a pénzből). Azért látható, hogy 8 év alatt azért össze lehet gyűjteni pár dolgot. És az is jó, hogy ez ellentétben mondjuk a számitástechnikával, nem avul el. Apámnál múltkor találkoztam egy Word 2.0 könyvvel, na az vicces olvasmány lenne most. Ellenben Miró festészete ma is aktuális. Vagy ha nem is, mert már meghaladták, de egy olyan pont, amit érdemes tanulmányozni.
Nagy bánatom viszont, hogy itthon egyre inkább bezárkózunk a saját várunkba. Már nem lehet kapni szinte semmilyen aktuális művészeti könyvet, persze lehet netről rendelni, csak akkor nem lehet belelapozni, megnézni. Külföldi újságokat sem lehet már kapni, régebben azért a Váci utcában pl. előfordult 1-1 Photo magazin..Én végül áthidaltam ezt a problémát egy Lengyelországban élő francia nővel, aki elhozza nekem, de hát ez nem szokásos. Meg azt se hiszem, hogy én lennék az egyetlen, akit ez érdekel..Tudom, most épp keritést épitünk, de ennek kicsit máshogy kéne működnie...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése