2015. augusztus 18., kedd

Nyári emlékek


Ez is eljött, amikor már olyan öregnek érzem magam, hogy a viszzaemlékezéseimet irom meg… Ugyanakkor tényleg van abban is valami, mármint a nosztalgián kívül, amikor még nem volt internet a telefonunkon, sőt telefonunk sem volt, voltak vidéki kiállitások, pl. Pécsett, Debrecenben még működött a Modem..Szóval a régi szép idők. Leutaztunk Fehérvárcsurgóra egy konferenciára, és nyár volt és meleg és szinte egy nyaralással felért, ahogy sétáltunk a parkban és világmegváltó gondolatainkról csevegtünk egész nap, aztán franciául beszélgettünk a meghivott művészekkel.. Meglátogattuk az Amerigo Tot szülőházat, ahol berendeztek pár szobát, persze nem állandó múzeumot, a Marika nénitől kellett elkérni a kulcsot.. Vagy a Gyugyi gyűjtemény miatt Pécsre mentünk, ó, azok a szecessziós vázák..Azóta sem kerültek elő máshol, legfeljebb féltett lakásokban..Vagy amikor még nem milliókat értek a Csontváry vagy Vajda képek, sőt a Vajda Lajost mondhatni alig ismerték páran.. És bármikor oda lehetett menni mondjuk Kokas Ignáchoz, vagy bárkihez, már amikor nem vidéken festett. És amikor még volt a Nessim galéria, oda bármikor be lehetett állitani csodálatos képeket nézegetni, és közben biztos, hogy megjelent még pár amateur, művészetkedvelő. Tényleg, mi a frászt jelenthet ma a festészet egy fiatalnak? Aki nem utazott soha Párizsba egy Picasso kiállitásért…De persze a kérdés elavult. Ki beszélne Picassóról, ha van Jeff Koons? És minek utazna el bárhová is, ha a neten megnézheti a képeket? És ugyan mit várhatna egy múzeumtól, ahol képek vannak, de nem mozognak, nem interaktivak, csak úgy ott vannak..Minek olvasná el Renoir visszaemlékezéseit, hiszen Renoir is az unalmas múlt.. És nincs pl. Iphone app-ja. Se facebook profilja. Még lájkolni sem lehet.
Tegnap vicces jelenet részese voltam. A társaság, akikkel voltam, elhatározta, hogy elmegy ebédelni. Valahová a közelbe. Én fejben megjelenitettem a térképet, majd a közelben végigpásztáztam az utcákat, emlékek után keresve. Eközben mások az okostelefonjukon tették ezt. Ők voltak a gyorsabbak, csakhogy amiket mondtak helyeket, azokról tudtam, hogy már bezártak (mi lesz a webszeméttel?). Én arra emlékeztem, hogy egy közeli utcában volt egy jó hely. Mikor bemondtam az utcát, a google kihozta, hogy mi a hely neve, amire gondoltam.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a neten fél óra alatt végig lehet pásztázni mondjuk Amerigo Tot műveit. Még olyat is lehet találni, ami már megsemmisült. Viszont az egész semmit sem ér, ha nem tudjuk hova tenni a szobrászt, ha nem voltunk legalább Anzioban, Róma mellett, ahol egy amúgy lepukkant arcot megnézve érezhetjük az arányokat, megfoghatjuk a felületet..Mindez pedig azért érdekes, mert amikor majd megjelennek a virtuális valóságok, amikor egy szemüveget feltéve egyből Párizsban lehetünk, körbefordulhatunk és sétálhatunk, akkor még mindig nagyon messze leszünk a megértéstől. Mégha százszor is látogattunk virtuálisan ide-oda, az egészen más, amikor egy képcsőfordulóban le kell ülnöm, mert egy kép annyira erős volt, muszáj visszamennem hozzá.. Milyen jó is volt, mikor a nyár még egy évszak volt, és nem a légkondi magasabb fokozata a kocsiban munkába menet!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése