Ez is eljött,
amikor már olyan öregnek érzem magam, hogy a viszzaemlékezéseimet
irom meg… Ugyanakkor tényleg van abban is valami, mármint a
nosztalgián kívül, amikor még nem volt internet a telefonunkon,
sőt telefonunk sem volt, voltak vidéki kiállitások, pl. Pécsett,
Debrecenben még működött a Modem..Szóval a régi szép idők.
Leutaztunk Fehérvárcsurgóra egy konferenciára, és nyár volt és
meleg és szinte egy nyaralással felért, ahogy sétáltunk a
parkban és világmegváltó gondolatainkról csevegtünk egész nap,
aztán franciául beszélgettünk a meghivott művészekkel..
Meglátogattuk az Amerigo Tot szülőházat, ahol berendeztek pár
szobát, persze nem állandó múzeumot, a Marika nénitől kellett
elkérni a kulcsot.. Vagy a Gyugyi gyűjtemény miatt Pécsre
mentünk, ó, azok a szecessziós vázák..Azóta sem kerültek elő
máshol, legfeljebb féltett lakásokban..Vagy amikor még nem
milliókat értek a Csontváry vagy Vajda képek, sőt a Vajda Lajost
mondhatni alig ismerték páran.. És bármikor oda lehetett menni
mondjuk Kokas Ignáchoz, vagy bárkihez, már amikor nem vidéken
festett. És amikor még volt a Nessim galéria, oda bármikor be
lehetett állitani csodálatos képeket nézegetni, és közben
biztos, hogy megjelent még pár amateur, művészetkedvelő.
Tényleg, mi a frászt jelenthet ma a festészet egy fiatalnak? Aki
nem utazott soha Párizsba egy Picasso kiállitásért…De persze a
kérdés elavult. Ki beszélne Picassóról, ha van Jeff Koons? És
minek utazna el bárhová is, ha a neten megnézheti a képeket? És
ugyan mit várhatna egy múzeumtól, ahol képek vannak, de nem
mozognak, nem interaktivak, csak úgy ott vannak..Minek olvasná el
Renoir visszaemlékezéseit, hiszen Renoir is az unalmas múlt.. És
nincs pl. Iphone app-ja. Se facebook profilja. Még lájkolni sem
lehet.
Tegnap vicces
jelenet részese voltam. A társaság, akikkel voltam, elhatározta,
hogy elmegy ebédelni. Valahová a közelbe. Én fejben
megjelenitettem a térképet, majd a közelben végigpásztáztam az
utcákat, emlékek után keresve. Eközben mások az okostelefonjukon
tették ezt. Ők voltak a gyorsabbak, csakhogy amiket mondtak
helyeket, azokról tudtam, hogy már bezártak (mi lesz a
webszeméttel?). Én arra emlékeztem, hogy egy közeli utcában volt
egy jó hely. Mikor bemondtam az utcát, a google kihozta, hogy mi a
hely neve, amire gondoltam.
Ezzel
csak azt akartam mondani, hogy a neten fél óra alatt végig lehet
pásztázni mondjuk Amerigo Tot műveit. Még olyat is lehet találni,
ami már megsemmisült. Viszont az egész semmit sem ér, ha nem
tudjuk hova tenni a szobrászt, ha nem voltunk legalább Anzioban,
Róma mellett, ahol egy amúgy lepukkant arcot megnézve érezhetjük
az arányokat, megfoghatjuk a felületet..Mindez pedig azért
érdekes, mert amikor majd megjelennek a virtuális valóságok,
amikor egy szemüveget feltéve egyből Párizsban lehetünk,
körbefordulhatunk és sétálhatunk, akkor még mindig nagyon messze
leszünk a megértéstől. Mégha százszor is látogattunk
virtuálisan ide-oda, az egészen más, amikor egy képcsőfordulóban
le kell ülnöm, mert egy kép annyira erős volt, muszáj
visszamennem hozzá.. Milyen jó is volt, mikor a nyár még egy
évszak volt, és nem a légkondi magasabb fokozata a kocsiban
munkába menet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése