Hemingway: Vándorünnep

Érdekes vetülete a párizsi eseményeknek, hogy állitólag megnövekedett a kereslet Hemingway könyve iránt. Nem biztos, hogy értem az összefüggést, de szeretem ezt a könyvet, ezért mesélek róla.

Franciául és magyarul is olvastam, franciául sem egy nehéz szöveg. A cselekményt egyetlen mondatban össze lehet foglalni, annál is inkább, mert a szöveg hangulata sokkal fontosabb, mint maga a cselekmény. Hemingway ebben a könyvben visszaemlékezik arra az időszakra, amikor Párizsban lakott. Mégpedig tőle teljesen szokatlan módon érzelgősen, szeretettel, mint ahogy valaki a kedvenc emlékéről beszél, ez lehet, hogy igy is volt. Szeretettel beszél, de nem torzit: arról is beszél, ami nem tetszett neki és úgy általában sem próbál egy mézesmázos világba bevinni, viszont a saját élményeit úgy tálalja, mint nagyszerű dolgot. Ezt a könyvet olvasva bármikor újra átélhetjük, milyen lehetett Párizsban 1900 táján, és milyen nagyszerű volt azokkal a témákkal foglalkozni, amikkel ő foglalkozott. Tényleg nagyszerű könyv.