2016. március 24., csütörtök

Herman Levente a Várfok galériában

Be kell vallanom, teljesen sosem éreztem magam eszméletlenül trendinek. Volt az az installáció, biztos emlékeztek rá, egy fickó összekalapált egy fabódét, majd később elbontotta, csónakot készitett belőle, lehajózott vele a tengerig (francia a fickó), majd újra összerakta a házat, éldegélt egy kicsit benne, aztán újra csónak lett belőle és hazaevezett. Aztán ami megmaradt ebből, azt jól berakták egy múzeumba, és fenntartható installációnak nevezték el. Jó poén volt? De még mennyire! Jók voltak a képek, a dokumentáció? Naná! És jól nézett ki a deszka csónak-épület? Egy frászt! Azt hittem elsőre, valami hulladékhasznositási prezit látok és csak a sztori elolvasása után lett érdekes az egész.
Hogy itthoni példát is mondjak, Batykó Róbert egy időben igen felkapott volt, ő lett az új reménység, az új generáció szószólója satöbbi. De a képeire nézve hideg borzongás futott át rajtam. Ő magnókazettákat, fúrókat, videókat festett egyenszürke háttérben, technikailag nyilván nagyon pontosan, de hidegen. A képeire nem merek ránézni, mert semmi élet nincs bennük, amúgy persze értem én, csak ne kelljen néznem. Na most pont ugyanigy vagyok Herman Leventével is.
A kiállitás beharangozó képe, a munkás, aki kicsit flegmán de mégis lesajnálóan, ugyanakkor hidegen néz, azonnal megszólaltatta bennem a harangot. Hoppá, ez a srác tud érzelmeket festeni! Namost az a kép ki sincs állitva...
Helyette a Batykó Róbertes világot kapjuk: csupa szürke, csupa érdektelen tárgy, amúgy jó érzékkel és finoman festve. Szakmailag lehetetlen belekötni. Pláne úgy, hogy a képek egy részénél látszik a vászon hátulja is, igy látható az is, hogy a festőnk elvégezte a házi feladatát: a bécsi Boesner-nél vett vásznakat, ráadásul ő sem birt szerencsére ellenállni az ott található nagy méreteknek: a képek többsége 180 *200 centi, na azt már hazaszállitani is nagy munka, ezek után nem lepődnék meg, ha a festékeket is onnan szerezte volna be, ugyanis a magyar átlagnál sokkal jobb a szinességük, van bennük egy apró csillogás, de nem úgy, mint egy flitter, hanem egyszerűen a festékanyagnak van több dimenziója. Rettentő magabiztos a festői tudás is, sehol nem látunk vastag rétegeket, rárakódásokat, ami azért ekkora méretben nem evidens. Pazar.
Csak egy apró problémám van vele: mindez érdektelen. Lefestett egy szemetest, kályhát, olajos hordót, mind szürkében. Még a legszinesebb kép az amit ide is raktam: egy ház, alapzat nélkül, ember nélkül. Ha ez a trendi most, akkor én nem akarok az lenni. Valaki küldjön neki egy barátnőt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése