2016. november 21., hétfő

Festők múzsák szerelmek a Kieselbach galériában

Nahát, sose gondoltam volna, hogy a Kieselbach galéria lesz az új Nemzeti Galéria! Pedig akármilyen őrület is, az! Tényleg egyetlen mondatban az ide vezető út: a várban a Nemzeti Galéria úgy tesz, mintha őt nem érdekelné a közönség, nem csinál kiállitásokat, nem történik semmi, erre a Kieselbach megunja és megcsinálja maga. Nem véletlen, hogy sosem látott tömeg fogad a galériában, a máskor néhány lézengő ember helyett komoly tömeg takarja el a képeket, rengeteg nyugdijas és azok, akik máskor a Nemzetiben vannak.
Nem is tudom hirtelen mihez mérni az összeállitást. Rögtön ahogy belépünk, két gyönyörű Csontváry fogad, na ez nem minden galériában fordul elő! Ráadásul hoppá, hiszen ez az a Csontváry, amit elloptak és befalaztak.. A folytatás sem szerényebb. Berény Róbert a nyolcakból, Czóbel, Rippl-Rónai, itt vannak a nagy nevek. És annyira azért nem pici a galéria, hogy ne lássam, hogy a szinvonal itt bizony megmaradt. Telitalálat a kék falfestés, a jó drága molinók, rajtuk a szöveg is múzeumot idéz. Nyáry Krisztiánról nem kell irnom, talán egyfajta jelzés az, hogy eddig sem irtam róla a blogban, de azért az derék, hogy megszólitja az embereket, a két egyenként is vaskos kötet pedig úgyszonván kötelező olvasmány is lehet - mégha máshol azért kevésbé drámaian is megkapjuk ugyanezt. Ezzel együtt mit fanyoljak? Tódul a tömeg, a világitástechnika ragyogó, a képek csodásak és igy egyben egymást erősitik. Aki nem látta, azonnal irány a Falk Miksa utca!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése