Biennálé pillanatok 5.

Ez Sri-Lanka nemzeti pavilonja, vagyis a fegyverraktár meghosszabbitása, de nem ez a lényeg..Látványos, ugye?

Ez tipikusan az a mű, ami fotón néz ki jól. Jó sok fej, erős kontrasztos fény, imádják a fényképezők. Az alkotók szerint ezek a fejek is szivesen várnak mindenkit országukban, menjünk csak oda...
Azt gondolom, hogy igen, jól néz ki, de annyira mégsem érdekes. Nincs semmi más, amit mondhatnék. Nem sok időt töltöttem itt.

A Damien Hirst jelenség

Velence külvárosban - ami persze nem a tengert jelenti, hanem Mestre-t, vagyis azt a városkát, ahonnan meg lehet közeliteni szárazföldről Velencét - szinte mindegyik buszon Damien Hirst kiállitását hirdetik. Ja hogy egyébként biennálé is van? Nagy ügy! Menjetek a Palazzo Grassi-ba - hirdetik, és sikerrel, mert szép sor jött össze a pénztárnál. Az épület gyönyörű, igy van mit nézelődni, de mi most foglalkozzunk a főhőssel.
Nem ő az a cápás fickó? - kérdezte egyszer tőlem valaki, és valóban ő az. A 90-es években, amikor Saatchi marketingguru és milliárdos lett, rájött, hogy jó buli nem csak műveket vásárolni művészektől, de némi reklámmal többet is ki lehet hozni a dologból. Ez annyira sikerült neki, hogy az YBA, young british artist azóta is művészettörténeti korszak. Az a pár millió font, amit ezen keresett, pont jól jött, amikor saját múzeumot nyitott London belvárosában. Damien Hirst messze a legsikeresebb yba művész, egy idő után arra is rájött, hogy nincs neki szüksége Saatchi mesterre sem. Sőt, galériára se és senki másra. Ezen felbuzdulva felvett vagy 30 művészeti segédmunkást, vagyis nála kevésbé sikeres alkotót, és hagyta, hadd dolgozzanak ők. Ő pedig elment ötleteket gyűjteni, és hát igen, véletlenül belefutott egy négy méteres cápába, ami pont eladó volt. Csak igy történhetett, hogy a néhány hónapra rá szervezett saját aukción a formaldehidbe úsztatott cápa volt a legkomolyabb tétel. A gyűjtők megőrültek, és összesen kb. 150 millió fontot hagytak ott nála, ami szép summa, de végülis cimlapra került elég sok mű az árverésről.

Ennyi a tündérmese, és most úgy kéne folytatnom, hogy a művész azóta a saját szigetén piheni ki fáradalmait, de persze nem bir nyugton maradni. Persze melyikük tudna, nemigaz? Drága a benzin a Ferrariba, nosza dobjunk össze egy kis pénzt Velencében, úgyis biennálé van, mondhatta a munkásainak, aztán munkához láttak.
A kerettörténet szerint az 1. században élt felszabadult rabszolga, Cif Amotan fantasztikus kincseket gyűjtött össze, majd az ezeket szállitó hajója sajnos elsüllyedt Afrika partjainál. Videón láthatjuk is, ahogy egy szállitóhajó daruja felhozza a viz alattról a szobrokat. Búvárvideók is készültek, véletlenül épp arra járt kb. 5000 lámpa is, igy full hd-ben nézhetjük a búvárok mutogatásait és a kishalak cikázásait, miközben fent a hajón persze nagyon örülnek ennek.
Amikor továbblépünk a kiállitóterembe, akkor persze ott van apró betűkkel, hogy a sztori azért nem egészen igaz, de amikor megpillantjuk a műveket, ez mindenki számára nyilvánvalóvá válik. Nem, ezek nem 1. századi dolgok. Ránézésre is műanyag, ráadásul az álmoszatok idétlenek, miért ne tisztitották volna meg tőlük a szobrokat? Hát mert itt a kerettörténet csak háttér, egy jópofa plakát, a lényeg, hogy ismét Damien Hirst szobrokat láthassunk.
Amúgy is teljesen nevetséges azt gondolni, hogy az 1. században 6 méteres hidraszobrokat készitettek, majd azt pont az angol művész találta meg...
Nem is erről van szó. Áltörténelmieskedő, de persze kiválóan kinéző szobrait érdemesebb egyszerűen gondolatkisérletnek nézni. Meg akarta nézni, hogy nézhet ki egy hatkezű lány 10 méteres szoborban. Tessék:

Feminizmus level 1000 (á la Kemény Zsófi)? Dehogy. Ő csak szórakoztat. Miért, a bűvésztől elhisszük, hogy tényleg eltünteti a nyulat? A művészeti világ mára már semmivel sem komolyabb, mint egy akciófilm. 

Khmm. Ja igen, Damien Hirst szerint - teszem hozzá gyorsan.

Na ilyen értelemben tényleg jelenség.

Biennálé pillanatok 4.

A francba, ezt én is meg akartam csinálni! De nálam sokkal jobban összehozták, úgyhogy maximális riszpekt.

Az én ötletem csak annyi volt, hogy ki kéne vinni képeket valamilyen láthatóan nehezen megközelithető helyre, és ott olyan képeket csinálni róluk, amin látszik, hogy a semmi közepén vannak. De ez jobb. Van két fémállvány, mindkettő nehezebb annál, hogy egy ember mozgassa, és ott van még vagy 30 kép is. A feladat az, hogy az egyik tárlóból a másikba átvigye a fickó a képeket. Az külön bónusz, hogy egy kifeszitett kötélen egyensúlyozva megy át, igen, a képekkel is. Elképesztő.
Na ezt biztos nem felejtem el. A filmben vannak közelik is, az egykedvű fickó kiemeli a képeket a tartójukból, ezek bekeretezett képek, majd fogja a botját, és átsétál a szakadék felett a képekkel, és berakja a tárlóba. Nagyon hosszú a videó, hiszen eltart egy ideig ennyi képet átvinni...
De ez még csak a fizikai megvalósitás. Micsoda szimbólum: egy hegylánc tetején próbáljuk átvinni a képeket egy kifeszitett kötélen a semmi közepén. Ezt mondhatnánk akár versekre is..vagy a magaskultúrára, vagy az olvasóra bizom mire.
Egy biztos: számomra ez volt a biennálé egyik csúcspontja.

Biennálé pillanatok 3.

Ez most nosztalgia? Lássuk csak:

Végtelen kazetták fatárlókban. Eleve a harmincan aluliaknak nem mond semmit. Hiszen ők nem is használtak kazettát. Nekem maga a szabadság volt, amikor reggel a 32-es buszon suliba menet beraktam a walkman-be a gunst, és álmodoztam az ablakon kifelé bámulva.
No de ez nem témába vágó megjegyzés, ellenben elmondhatnám, hogy az installáció készitője az első kiállitó nőművész volt Szaud-Arábiában. Az asszociációm igy a következő: ahogy a kazetták jelképezik a múltat, úgy hamarosan már senkinek se fog feltűnni, hogy ki volt az első a több száz női művész között.
Persze gyanitom hogy nem erre gondolt, de nem baj.

Amikor a csajoknak van humorérzékük

A Peggy Guggenheim villában, a csatorna felé egy lovas látható felemelt fejjel, kitárt karokkal:

Kicsit talán elgondolkozunk azon, miért is került ide ez a szobor, de végülis miért ne. Aztán elsétálunk a kapuhoz, és rögtön minden világos lesz:

Kösz, Peggy.

Biennálé pillanatok 2.

Ez nagyon látványos volt. Egy eleve óriási fal teljes felületére vetitettek. Eleinte csak néhány szám villant fel, aztán véletlenszerűen még pár.

Közben egy számlálón pörögtek a számok, és minden alkalommal, amikor elértek nullához, elindult egy interjúrészlet. Aztán újra a számok és újra visszaszámlálás.

Azon túl, hogy én is szeretnék egy ekkora kivetitőt otthonra, a hiányos számok mindig arra buzditottak, hogy próbáljak logikát találni a megjelenő számokban.
Ez tipikusan az a mű volt, ahol simán el lehetett tölteni fél órát, persze azt is megértem, aki csak átszaladt rajta.

György Péter az És-ben

Az utóbbi időben eléggé megharagudtam rá. Egyrészt kihozott egy nagyszerű külalakú, de borzalmas könyvet, másrészt mégis mit képzelt, amikor elvállalta a tanácsadó szerepét Baán László mellett? És aztán amikor a Magyar Narancsban közölte, hogy ez vállalhatatlan lett, akkor is arról beszélt, hogy  az nem tetszik neki, hogy verik a ligetvédőket, maga a Városliget betondzsungellé alakitása szerinte rendben van.
Leirtam őt, ezért meglehetős meglepetés számomra mostani jelentkezése. Pedig az ügy nagyon fontos, én is irtam már róla. Az egyik ügy az, hogy egy Aba-Novák kiállitást megpróbáltak elkendőzni a művészettörténész mszp-s múltja miatt. A másik, amikor a bécsi Collegicum Hungarikum igazgatónője egyszerűen levetette az egyik képet, ami szerinte az ország zászlaját megsérti. Azóta egyébként a kiállitás nem is látogatható.
György Péter ezúttal a jó oldalon áll, és elmondja, miért nagyon szomorú ez a két ügy, és hogy ez most már tényleg a művészet végét jelenti. Ebben igazat is adok neki. Egy Aba-Novák!! Könyörgöm, már 70 éve nem él! Hogyan lett ő politikailag nem elfogadható festő? Miért játsszuk a dedót? Azért, mert a művészettörténésze nem fideszes? A másik eset a cenzúrával se jobb. Cenzúra 2017-ben?
A György Péter irás pontos, és láthatóan bennfentes információkkal rendelkezik. Csak azt nem értem, miért nem irta meg ezt a két ügyet más? Miért nincs felháborodás?