2017. július 26., szerda

Biennálé pillanatok 3.

Ez most nosztalgia? Lássuk csak:
Végtelen kazetták fatárlókban. Eleve a harmincan aluliaknak nem mond semmit. Hiszen ők nem is használtak kazettát. Nekem maga a szabadság volt, amikor reggel a 32-es buszon suliba menet beraktam a walkman-be a gunst, és álmodoztam az ablakon kifelé bámulva.
No de ez nem témába vágó megjegyzés, ellenben elmondhatnám, hogy az installáció készitője az első kiállitó nőművész volt Szaud-Arábiában. Az asszociációm igy a következő: ahogy a kazetták jelképezik a múltat, úgy hamarosan már senkinek se fog feltűnni, hogy ki volt az első a több száz női művész között.
Persze gyanitom hogy nem erre gondolt, de nem baj.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése