2017. július 18., kedd

Velencei biennálé hét

A héten a biennáléra fókuszálok, mert annyiféle félinformációt olvastam már, hogy nem árt kicsit helyre rakni a dolgokat. A biennálé szó a kétéventére utal, és valóban erről is van szó: minden második évben rendezik meg, a köztes években épitészeti biennálé van. Rettentő régi szokás a velencei biennálé, 1895 óta rendezik meg, amikor még a párizsi világkiállitás volt nagy szám. A rendezvény maga két részből áll, a Szent Márk tértől kedves kis gyalogtávolságra lévő Arsenale területén mindig kurátorok által válogatott anyag látható, mig a Guardini nevű részben országok pavilonjai várják az embereket. A nemzeti pavilonokat úgy kell elképzelni, mint egy családi házat, ami belül üres, és kiállitótér van.
Ma persze már egészen máshogy viszonyulunk a művészethez. Senkit sem érdekel már a nemzetiség, ráadásul sokszor nem az országok legnagyobb művészeit választják ki bemutatkozásra, ezen aztán lehet összeveszni, egymásra mindenfélét kiáltani, bár magam részéről inkább csak ignorálom ezt az egész hajcihőt. Vegyük például az idei évet. Várnai Gyulát vitték ki kiállitani magyar részről, talán azért, mert Petrányi Zsolt ajánlotta. Persze jogosan lehet megkérdezni, hogy ki az a Várnai Gyula és mit keres ő ott, de hát ezt nagyjából az összes többi pavilon kapcsán is meg lehetne kérdezni. Maradjunk annyiban, hogy sokkal érdekesebb a kurátorok által összerakott Arsenale kiállitás.
Az viszont kicsit olyan, mint egy bazár: mivel a kiállitás óriási, ezért mind a lábunkat, mind az agyunkat extrém módon igénybe veszi. A régi fegyverraktárban órákig lehet bolyongani, valahogy úgy mint Bázelben, csak itt semmi sem eladó. Rengeteg műfajban rengeteg művet láthatunk. Kinosan ügyelnek valamiért arra, hogy táblakép ne legyen köztük, szerintük az már évek óta kiment a divatból. Van helyette rengeteg installáció, szobor és videó.
Ez is csak egy olvasat végülis. Ők ezt gondolják, de nekünk azért nem kell elfogadnunk az ő elképzelésüket, hiszen valahol ez is csak egy póz. Egy póz, amit viszont milliók figyelnek. Vajon jogosan?

1 megjegyzés:

  1. És: jogosan?
    És: jogosan kérdezzük, ki az a Várnai Gyula. És ki az a Petrányi Zsolt??
    PS. Még soha nem gondoltam arra, hogy a biennálé jelentése "kétéves", pedig ismerem a szavakat... :D

    VálaszTörlés